Tartalma:" Egyik nap az ingázó Wilson professzor gazdátlan kutyakölyköt talál a vasútállomáson. Megsajnálja, és hazaviszi az állatot. A felesége, Cate nem örül neki, de végül megenyhül, és megengedi, hogy a japán akita kutyus náluk maradjon. A kutya és a professzor között szoros barátság alakul ki. Hacsi minden nap elkíséri őt a vonathoz, este pedig kimegy elé az állomásra. Így megy ez egészen addig, míg egyszer nem érkezik meg a gazdi. A kutya azonban élete végéig hűségesen várta a professzort, minden nap megjelent az állomáson."Véleményem:
Elég nehéz erről a filmről írnom... Én végig sírtam az egészet. Nagyon megható és igaz történet alapján készült. A kutyus és a gazdája tényleg léteztek - Japánban éltek. A kutyusnak még emlékművet is építettek.Ahogy már írtam, végig sírtam... én életemben nem bőgtem még ennyit filmen, egy fél csomag zsepit elhasználtam. XD Ezen szerintem max az nem ejt könnyeket, aki nem szereti az állatokat vagy érzéketlen. Én már többször is láttam, de még mindig elerednek a könnyeim közben. Azt még megemlíteném, hogy rengeteg csodaszép zene van a filmben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése