2014. július 25., péntek

Tündérkrónikák 1-2.

Bejegyezte: 1995 dátum: péntek, július 25, 2014 0 megjegyzés
Keserű ébredés
Tartalom:
"MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.

A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében."

Kavarás

Bejegyezte: 1995 dátum: péntek, július 25, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:
"Az első randik szabálya egyszerű: tégy próbát, dönts gyorsan, ha pedig nem tetszik a másik, lépj le azonnal - és örökre. E film férfi hőse (Adam Sandler) így is tenne. Amikor első randija az egyébként kedvesnek tűnő szöszivel (Drew Barrymore) nem jön össze, elegánsan távozni készül ám a sors úgy hozza, hogy kénytelen mellette maradni. Méghozzá összezárva egy családi üdülőhelyen, korábbi házasságaikból származó gyerkőceik víg társaságában.
A kezdeti ellenszenvből gyors utálat lesz. Azután sok bonyodalom következik, és közben a férfi és a nő fokozatosan felfedezi, hogy a másik nem is olyan kiállhatatlan, mint első látásra hitte."

A vér szava

Bejegyezte: 1995 dátum: péntek, július 25, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:
"A tizenhét éves Alice Bonham élete a feje tetejére áll, mikor megismerkedik Jackkel. A fiú, aki imádja a rózsaszín tornacipőket és a nyolcvanas évek alternatív rockzenéjét, teljesen más, mint akikkel eddig találkozott. Aztán Alice-t bemutatják Jack öccsének, Peternek… Bár Peter látni sem bírja, a lány megmagyarázhatatlan erővel vonzódik hozzá. Képtelen választani a két, nagyon különböző fiú között, de van ennél nagyobb problémája is: Jack és Peter vámpírok, és neki el kell döntenie, a szíve vagy a vére szavára hallgat…"

2014. július 14., hétfő

Kamigami no Asobi

Bejegyezte: 1995 dátum: hétfő, július 14, 2014 3 megjegyzés
Tartalom:
Kusanagi Yui nyugodtan és átlagosan éli mindennapjait.
Mígnem egy nap ismeretlen helyen találja magát. Találkozik pár ismeretlen és furcsa alakkal, de egyikük se tud választ adni neki arra, hogy miképpen került oda.
Később kiderül, hogy maga Zeusz rendelte oda a lányt, hogy egy iskolában ő képviselje az embereket. Zeusz megparancsolja, hogy tanítsa meg a különböző kultúrákból származó Isteneknek az emberek természetét. Így Yuinak egy osztályba kell járnia Apollón-al, Hádész-al, Balder-el, Loki-val, Thor-al, Takeru-val, Tsukito-val és a tanáruk maga Anubisz.
Ám kiderül, hogy a nagy Zeusznak nagyobb tervei is volt, minthogy az emberekről tanuljanak a fiatal Istenek. Más is húzódik a háttérben...


2014. július 12., szombat

Az üvegház

Bejegyezte: 1995 dátum: szombat, július 12, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:
"Claire Denvers nagy reményekkel kezdi meg tanulmányait a poros kisváros, Morganville egyetemén, de reményei hamarosan rémálommá változnak, amikor összetűzésbe kerül a helyi lányokkal, akik gyorsan megtanítják neki, hogy hol is a helye az iskolai rangsorban. Valahol a sor legvégén. Miután súlyosan megfenyegetik, Claire kénytelen menekülni a kollégiumból, és szűkös anyagi lehetőségeihez képest elfogadható albérlet után nézni a városban. Így kerül az Üvegházba, és így szerez új barátokat és lakótársakat a különc Eve, a lázadó Shane és a titokzatos Michael személyében, aki valamilyen furcsa oknál fogva sosem mutatkozik nappal a többiek előtt. Nemcsak az Üvegház, hanem egész Morganville hemzseg a titkoktól. Azt mondják, a kisvárost valójában a vámpírok irányítják, és nem ajánlatos ujjat húzni velük. Claire érkezésével felborítja a fennálló rendet, és ahogy egymás után bukkannak elő az ősi titkok, úgy kerülnek Claire és barátai egyre nagyobb veszélybe. A házuk előtt pedig már kezdenek felsorakozni a vérszomjas élőhalottak."

2014. július 11., péntek

Novella: Exitus

Bejegyezte: 1995 dátum: péntek, július 11, 2014 0 megjegyzés
Ki szereti a novellákat? 
Na, ki? 
Senki? XD 
Oké! Nem baj. :D 
Én azért írtam egyet :P
Nem vagyok profi író, de szeretek írogatni. Novellát még egyet se írtam, ez is hirtelen jutott eszembe. (Jobban mondva nem is eszembe jutott, hanem hasonlót álmodtam) :D Szóval nem tökéletes. Nem nagy szám, de azért nekem tetszik. Esetleges elírásokért, hibákért előre is bocsi. Köszi, ha netán valaki arra vetemedik, hogy elolvassa XD

Tartalom szerűség:
Egy lány... Egy nap... Egy furcsa kastély... De mi történt valójában?
Zoénak választania kell... Vajon, hogy dönt? 
Exitus
A felismerés villámcsapásként hatol a tudatomban. Nem igazán tudom, hogy mi érte ezt el. Talán a szörnyű ízű alkohol, de azt hiszem inkább a vér látványa. Sosem bírtam a vért. Úgy érzem magam, mintha köd szállt volna a tudatomra. Tudom, mit teszek és mélyen legbelül érzem, hogy nem helyes itt lennem… Mégis maradok. Itt mindenki annyira jól érzi magát, és én is boldog vagyok. De az élettelen holttest a lábaim előtt csakis engem zavar. Az is lehet, hogy csak én látom. Úgy tűnik, hogy a többiek tudomást sem vesznek róla. A nő kék íriszei fennakadtak. A szájából vékony vércsík folyik egészen az álláig. Selyem ruháját átitta a vér. A borospohár kicsúszik a kezemből, és a földön megannyi szilánkra törik. A bor és a vér összekeveredik.
Meg kell erőltetnem az elmémet, hogy eszembe jusson hogyan kerültem ide. Kezemet a homlokomhoz emelem. Ujjaimat fehér szatén kesztyű fedi, és az egyiken vörös rubin gyűrű díszeleg. Abroncsos ruhám alja a földet söpri. Sőt, az alját vér áztatja. Ijedten lépek egyet hátra, és egy mellkasba ütközöm. Mélyet lélegzek. Nem kell megfordulnom. Tudom, hogy ki áll mögöttem. A vendéglátónk. Ujjai lágyan a csuklómra fonódnak, és a táncparkettre húz. Szembefordít magával, és engem elkápráztat a tökéletessége. Nem. Nem. Nem. Most arra kell koncentrálnom, hogy hogyan kerültünk ide. Szemeimet körbefuttatom a báltermen. A többiek is mind itt vannak. Jól érzik magukat, és szemükön mintha fátyol terülne el. Biztos vagyok benne, hogy néhány perce én is pont így festettem. Ő vajon látja a különbséget? Kérlek, ne vegye észre! Anna pörög el mellettünk, és mosolyogva int nekem.
  • Gond van? – suttogja a fülembe, és én összerezzenek. Megrázom a fejem. Egyre tisztábban emlékszem. Csak még néhány perc…
    Buszra szálltunk az osztállyal. Az utolsó közös kirándulásunk lett volna. Viszont a sofőr eltévedt, és valami ködös erőbe kerültünk. Sehol egy lakóház, vagy világítás. Mindenki kezdett pánikba esni, de akkor megpillantottuk a kastélyt. Több emelet magas, legalább hat. Különböző szárnyai jobbra-balra szerteágaztak. Minden ablakon keresztül fény szivárgott ki. Minden emeletet vízköpődémonok díszítettek. Elámultam a részletesen kidolgozott szobroktól. Az oszlopokat rózsák és más kúszónövények díszítették.
  • Megkérdezem őket, hogy tudják-e, merre kell menni a panzióba – szólalt meg az osztályfőnök. Kissé feszengve leszállt a járműről, és hamarosan elveszett a ködben.
  • Elég hátborzongató egy hely – jegyezte meg Jace a mögöttem lévő széken. Én nem gondoltam így. Gyönyörűnek találtam. Csábítónak. Nem sokkal ezután egy villám sújtott a közeli fába. Mindenki felsikított. Az eső szakadni kezdett. Ezek után az osztályfőnökünk visszatért, és az arca gondterheltnek tűnt.
  • A telefonok nem működnek – közölte. – A panzió pedig egy napi út. Jól eltévedtünk – szúrós pillantást lövellt a sofőr felé, aki behúzta a nyakát. – De ezek a kedves emberek megengedték, hogy maradjunk éjszakára – mosolygott. Nem voltam oda az ötletért, bármennyire is tetszett a kastély. Mind összeszedtük a cuccunkat, és futva mentünk a bejáratáig. Akár egy régi filmben, komornyik várt minket. Frakkba volt öltözve, és haja hátra volt zselézve. Úgy festett, mint egy pingvin.
  • Üdvözlöm önöket – köszöntött minket. Mi meg csak makogni tudtunk, és nagy nehezen kipréseltünk valamit a szánkon. Újabb komornyikok jelentek meg, és elvették a csomagjainkat.
  • Kérem kövessen! Megmutatom a szobáját – szólt, és mind más irányba indultunk. Zavarban voltam az udvariasságuktól. Úgy éreztem magam, mintha a múlt századba kerültem volna. Arra gondoltam, hogy a kastély biztos gazdag nők és férfiak szórakozási helye, akik a régi időkbe akarnak csöppenni. Bevezetett egy szobába, letette az ágy mellé a bőröndömet, aztán kihátrált. Mielőtt becsukta volna az ajtót, még azt mondta:
  • Egy óra múlva visszajövök. Kérem, addigra készüljön el. Az ajtó mögött megtalálja a fürdőt, a szekrényből pedig válasszon egy ruhát. Az uram szeretne magukkal találkozni.
    Értetlenül bólintottam, majd magamra hagyott. Forró fürdőt vettem, aztán törölközőbe csavarva a szekrényhez léptem. Rengeteg ruha volt benne. Mind báli ruhák. Rövid, hosszú, abroncsos, uszályos. Elképedtem. Éppen megpillantottam egy éjkék ruhát, amin a kövek megannyi csillagnak tűntek. Lágyan omlott egészen a padlóig, és szinte az egész hátamat megmutatta. A mellem alatt egy vékony öv húzódott. Valamennyit engedni láttatott a dekoltázsomból, de nem volt hivalkodó. Egyszerű volt, de gyönyörű. Fehér könyékig érő kesztyűket vettem fel hozzá. Ezt a ruhát választottam. Ez a ruha van most is rajtam.
    Nem sokkal miután felvettem a ruhát, egy szobalány kopogtatott az ajtón, és lágy hullámokat varázsolt a hajamba, majd egy kék rózsát tűzött bele. Aztán végig vezetett egy hosszú folyosón. Beszálltunk egy rozogának tűnő liftbe. Rengeteg gomb volt rajta. Egy dolgozó szobába léptünk, és láttam, hogy a többiek is ott voltak. Mindenkin szép ruha volt. Vártunk már egy ideje, így az ablakhoz lépkedtem, és kezemet az üvegre tapasztottam. Az eső annyira zuhogott, hogy szinte ki se láttam. Emlékszem, hogy libabőrös lettem, amikor az ajtó kinyílt, és belépett rajta a házigazdánk. Megfordultam, és ezüst szemekbe fúródott a tekintetem.
  • Üdvözlöm önöket! A nevem Exitus, az enyém a birtok és a kastély – mosolygott. Kedves volt és megnyerő. Szinte mindenkit rögtön elvarázsolt. Beszélgetni kezdett velünk. Én inkább távolabb húzódtam, és hozzá se szóltam, csak figyeltem. Néztem az állán a mélyedést, a szeme alatti anyajegyet, a hosszú szempilláit, a telt ajkait, sötét haját. Túl tökéletesnek találtam a külsejét, mintha csak most álmodtam volna meg őt. Rám pillantott. Ezüst szemeiben érdeklődés csillogott. Lefejtette magáról két osztálytársnőm karját, és elém lépkedett.
  • Gond van? – suttogta pont úgy, mint az imént.
  • Kellene, hogy legyen? – húztam fel egyik szemöldököm. Ajkaira féloldalas mosoly húzódott. Gyengéden a kezébe fogta a kezem.
  • Hogy hívnak? Még be se mutatkoztál.
  • A nevem Zoé.
    Fény csillant a szemében.
  • Csodás név. Tudod mit jelent?
    Egyik szemöldökömet felvontam. Sosem érdekelt, hogy mit jelent a nevem. Megráztam a fejem.
  • Élet – suttogta.
    Aztán mi történt? Exitus inasai tálcán italokat hoztak és bár nem akartam inni, mégis megtettem. Úgy éreztem mintha berúgtam volna, de nem szédültem és nem csináltam semmi ostobaságot. Csupán jó kedvem támadt. A többiek is így voltak vele. Minél többet ittunk a borból annál kevesebbet beszéltünk arról, hogy haza kell mennünk és egyre kevesebbet nyafogtak egyesek, hogy nem működik a mobiljuk. Egy idő után el is felejtettem, hogy egyáltalán el kellene hagynunk a kastélyt. Most pedig itt táncoltam a bálterem közepén, vele. Az időérzékemet már rég elveszítettem. Vajon mennyi idő telt el azóta, hogy itt vagyunk? Egy óra? Kettő? Talán egy egész nap?
  • Érdekes vagy – szólal meg. Ijedten pillantok rá.
  • Nem értem – erőltetek egy apró nevetést. Nem túl meggyőző.
  • Miért küzdesz?
    Megdermedek. Mind a ketten megállunk. Körülöttünk folytatják a táncot, csak mi állunk.
  • Itt mindened megvan. Boldog vagy. Nem kell félned, nem érzel fájdalmat – mondja és végig fogva tart a tekintetével.
  • Haza akarok menni – suttogom.
  • Miért?
  • Mert ez csak illúzió.
  • Nem az. Valódi. Ez a mi valóságunk. Nézz csak köbe. Mind boldogok.
  • Én… – kezeimmel eltolom magamtól, és futni kezdek. Egy percre megállok és szemeimmel barátnőmet keresem.
  • Anna – kiáltom, amikor végre észreveszem. Megfogom a kezét, és elszakítom a táncpartnerétől.
  • Mi az? – mosolyog rám.
  • El kell mennünk!
  • De én nem akarok – ráncolja a homlokát.
  • Haza kell mennünk. Anyukád biztos nagyon aggódik érted. Szóljunk a többieknek, és induljunk – kérlelem. Megrázza a fejét.
  • Sajnálom Zoé, de a többiek sem akarnak elmenni.
  • Micsoda? De hiszen…- hebegek. – Emlékeztek? Emlékeztek, hogy mi történt?
    Anna nem válaszol, de a kezeit kezdi tördelni. Szóval igen. Ő legalábbis biztosan emlékszik.
  • Miért nem maradsz velük? – Megfogja a kezemet. – Annyira jó itt – mosolyog. Elrántom a kezem. Kifutok a bálteremből. Ez túl sok volt. Végig futok a hosszú folyosón. Bevágtatok a liftbe. Fogalmam sincs hogyan működik. Nem elég egyszerűen megnyomni, hogy melyik emeletre akarok menni. Találomra végignyomkodom az összes gombot. Léptek zaja üti meg a fülem. Megnyomok egy kicsi, csillag alakú gombot, mire az ajtó végre elkezdett becsukódni. Ám olyan lassúsággal, hogy azt hiszem ott helyben kitépem az összes hajam. Még látok egy alakot, mielőtt végleg becsukódna. Szinte biztos, hogy ő jött utánam. Egyik kezemmel megszorítom a másikat. Meglepetésemre a lift nem felfelé vagy lefelé indult, hanem oldalra. Majdnem elestem. Pár perc múlva megáll, és az ajtó kinyílik. Egy nagy szoba tele könyvekkel, aztán az ajtó becsukódik. Újra megindul, ezúttal felfelé. Ebben a szobában órák százai hevernek. Mi ez a hely? A lift lefelé indul. Kinyílik az ajtó, és gyerek sírást hallok. Kezeimet a szám elé kapom. Kiságyakban csecsemők feküdnek. Rengeteg csecsemő. Elindulok, hogy kilépjek a liftből, de itt sem időzik sokáig. Az orrom előtt csukódik be az ajtó. Megint kinyílik, ezúttal az udvart látom. Nem kell több. Kilépek a hideg levegőbe. Megborzongok. Egy telefon fülkét pillanatok meg. Odafutok, és a fülemhez emelem a kagylót.
  • Miért csinálod ezt? – kérdezi a hang. Exitus hangja.
  • El kell engedned! – mondom.
  • Maradj! Maradj velünk! Az egész örökkévalóság a tiéd lehet. Bármi a tiéd lehet.
  • Nekem mindenem megvan.
    Hallgat.
  • Fájni fog – mondja elkeseredetten.
  • Tudom – suttogom, és lehorgasztom a fejem. Hogyne tudnám?
  • Miért választod a fájdalmat?
  • Mert ez is a részem, és várnak rám.
  • Szóval döntöttél…
  • Sosem volt kérdéses – válaszolom, és homlokomat az üvegnek támasztom.
  • Biztos vagy benne?
  • Igen.
  • Ám legyen. Úgy is vissza fogsz térni. Egyszer mindenki visszatér – mondja, és a vonal megszakad. Nagyot sóhajtok. Leteszem a telefont. Lecsúszok a földre. Kezeimmel átölelem a térdeimet. Lehunyom a szemem. Nagy levegőt veszek. Lökést érzek a mellkasomban. Újabb lökés. Kezeimet a szívemre szorítom, és elakad a lélegzetem. Hirtelen minden elsötétül.

Kinyitom a szemem, de rögtön vissza is csukom. Éles fény vakít el. Pittyegő hangokat hallok közvetlenül magam mellől. Hunyorogva fordulok oda. Gépek. Egy…egy szívmonitor?

  • Zoé! Istenem! Kicsikém. Ronald! Ronald, gyere! – kiabálja a hang. Hagyja abba! Úgy fáj a fejem. Mindenem fáj. A kezemből csövek állnak ki. Mi történt? Egy kéz simít végig az arcomon.
  • Kicsim, végre felébredtél – suttogja, és szipog. Ránézek. Anya az. Szemei vörösek, és alatt sötét karikák húzódnak. Meggyötörtnek tűnik, olyan, mintha tíz évet öregedett volna. Egyszer csak egy kezet érzek a kezemen. Odanézek. Apu is itt van. Sír. Miért sír? Aztán minden eszembe jut. A busz. A baleset. A kastély. Igen. Emlékszem a kastélyra is. Valóságos volt. Már ott is tudtam, hogy mi történt. Tudtam mi vár itt. Igaza volt… Fájdalmas, de én akkor is élni akartam.
  • Anya… a többiek? – kérdezem rekedten. A hangom olyan, mintha ezer éve nem szólaltam volna meg. Kiszáradt a szám. Anya apura nézett, aggodalmas pillantást váltottak.
  • Majd később beszélünk róla, jó?
    Erőtlenül megrázom a fejem. Már úgy is tudom, csupán megerősítésre van szükségem. Ráadásul a remény halvány szikrája még él a szívemben.
  • Kérlek!
    Anya sóhajt.
  • Csak te élted túl…
    Hát persze… Mert csak én jöttem ki a kastélyból. A busszal éppen egy veszélyes útszakaszon haladtunk. Mi énekeltünk, és ugráltunk a sofőr pedig a sokadik kávéja után is alig bírta nyitva tartani a szemét. Az osztályfőnök egy könyvet olvasott. Szakadt az eső. Éppen úgy döntöttünk, hogy megállunk, amikor egy őz ugrott a busz elé. A sofőr elrántotta a kormányt. A busz megcsúszott és egyenesen a szakadék felé száguldott. A következő, amire emlékszem a ködös erdő. Meghaltunk. Én is meghaltam, de visszatértem… Mert élni akartam! Tudni akarjátok, milyen a halál? Elmondom. Csábító. Ha nem vigyázol, akkor rögtön magához édesget. Ígéreteket tesz: nincs fájdalom, nincs semmi, csak boldogság. Ajándékokat kínál. Ráadásul örökké nem menekülhetsz előle... „Ám legyen. Úgy is vissza fogsz térni. Egyszer mindenki visszatér.”

Fiúkkal az élet

Bejegyezte: 1995 dátum: péntek, július 11, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:
"Az epizódok a 14 éves Tess Foster életét követik nyomon, amint megpróbálja irányítani a zűrzavaros tini-életét, miközben az aggodalmaskodó apukájával és 3 bátyjával viaskodik.
Habár Tess imádja a 4 fontos férfit az életében, elég nehezen viseli, hogy mind a négyen más perspektívából látják a dolgokat.
Annak ellenére, hogy ő az egyetlen csaj a csupa férfiból álló háztartásban, van jó oldala is a dolognak - a fiúk sokszor hasznos tanácsokat tudnak adni neki. A Fiúkkal az élet egy más szemszögből mutatja be az élet nagy nehézségeit, humorral fűszerezve."

Flowers in the Attic

Bejegyezte: 1995 dátum: péntek, július 11, 2014 0 megjegyzés
Flowers in the Attic - Virágok a padláson
Tartalom:
Dollanganger gyerekek szívszorító történetét – a gyerekkortól a felnőtté válásig – hogy megtudják mi volt az a szörnyű titok, amely a család szenvedéseit s borzalmas tragédiáját okozta.

Láncreakció

Bejegyezte: 1995 dátum: péntek, július 11, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:
"A legifjabb Fuentes testvér mindent elkövet, hogy a családját megvédje

Luis Fuentest mindig távol tartották a bandaháborúk erőszakos világától, amely a bátyjai életét megmérgezte. Luis így máshol kockáztatja az életét – hol hegyet mászik a Sziklás-hegységben, hol űrhajózásról álmodik. Mindegy, csak jöjjön az adrenalinlöket.
Nikki Cruz három szabályhoz tartja magát: minden fiú hazudik, hogy megkapja, amit akar, ne bízz olyan fiúban, aki azt mondja, hogy szeret, és soha, de soha ne randizz Fairfield déli részén élő fiúval. A szülei ugyan Mexikóból származnak, de orvosgyerekként inkább tartozik az előkelő északiakhoz, így az iskolában nem vállal közösséget a Latin Vér tagjaival. Aztán amikor Alex esküvőjén összefut Luis Fuentesszel, hirtelen kedve támad megszegni a maga által felállított szabályokat.
Luis számára először az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy elérje, Nikki újra esélyt adjon egy déli oldalon élő srácnak, de aztán felbukkan az életében Chuy Soto is, a Latin Vér új vezetője. Chuy egy igen kínos titkot tár fel Luis előtt a Fuentes családról, így a fiú kételkedni kezd mindenben, amit valaha hallott, tanult. A Nikki iránt érzett szerelme elég lesz-e ahhoz, hogy távol maradjon attól a sötét és kegyetlen világtól, amelynek a peremén pengeélen táncol?"

Fruits Basket

Bejegyezte: 1995 dátum: péntek, július 11, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:
"Egy család egy régi átokkal...
És egy lány, ki örökre megváltoztatja életüket...

Történetünk főszereplője a 16 éves Tohru Honda, kinek apja elhagyta őt, és anyját pedig egy balesetben elvesztette. Nem volt hová mennie, mert nagyapja építkezett, így sátrat vert az erdőben, mit sem sejtve arról, hogy a terület a Sohma családé. Egy nap, mikor jön haza az iskolából, összefut Shigure Sohma-val, és osztálytársával, Yuki-val (az iskolában csak "herceg"). Mikor kiderítik, hogy Tohru egy sátorban lakik, felajánlják neki, hogy maradhat a Sohma házban, de a háztartást neki kell végeznie. Tohru beleegyezik. Kicsivel később felfedezi a Sohma család titkát. Ha egy másik nemből való ember megöleli a család valamely tagját, akkor aszerint, hogy a kínai horoszkóp melyik évében születtek, állatokká változnak. De nem kell félni, egy idő után vissza is változnak. Tohru-nak meg kell ígérnie, hogy nem mondja el senkinek a nagy titkot, mert ha megteszi, ki kell törölni az emlékezetét, és mindent elfelejt. Vajon Tohru megbízható-e?"


Véleményem:
Újra egy kifejezetten lányos darabról van szó.
Tele poénokkal, egy kis mágiával és néhány elgondolkodtató résszel. Sírhatunk és nevethetünk is rajta egyszerre. Maga a grafika talán nem a legcsodálatosabb, de vannak gyönyörűen elkapott részek és szerintem a karakterek többségét nagyon jól megrajzolták. Plusz 2001-es animéhez képest nagyon is szép :D
Tohru szerintem tipikus animelány. Kedves, mindent belead, kicsit bugyutácska, de még azokon a kereteken belül mozog, hogy ne legyen idegesítő.
Sohma család összes tagjának érdekes a múltja. Nekem is meg van a személyes kedvencem: Kyo. :P Na, igen... Ki más? XD Bár Yuki is jó karakter, de a hangjától eléggé kiráz a hideg... O.o
A vége sok kérdést nyitva hagy és éppen ezért---->
Ha valaki már befejezte, akkor mindenképp érdemes elolvasni a mangát, mert az igazi nagy események inkább ott történnek. (Legalábbis szerintem XD) Plusz akadnak még megdöbbentő részletek... :P Ráadásul jobban kitér bizonyos részletekre.
Összességében: Sok akcióra nem kell számítani, viszont nagyon aranyos, vicces és szerethető. ^^

Ami nagyon tetszett:
Poénok

Ami nem tetszett:
Most semmi se jut eszembe XD Amúgy is... már rég láttam. XD

2014. július 9., szerda

A nyugalom tengere

Bejegyezte: 1995 dátum: szerda, július 09, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:
"A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt."

2014. július 6., vasárnap

A tigris átka

Bejegyezte: 1995 dátum: vasárnap, július 06, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:
"Szenvedély. Sors. Hűség.
Kockáztatnád mindezt azért, hogy megváltoztasd a végzeted?

Amikor Kelsey Hayes azon gondolkodott, vajon mit fog csinálni ezen a nyáron, álmában sem jutott volna eszébe, hogy egy háromszáz éves indiai átkot próbál majd megtörni. Egy rejtélyes fehér tigrissel, akit Rennek hívnak. A világ túlsó felén.
Pedig pontosan ez az, ami történt.
Szembeszállva sötét erőkkel, bűvös mágiával és misztikus világokkal, ahol semmi sem az, aminek látszik, Kelsey mindent kockára tesz, hogy megfejtsen egy ősi próféciát, amely örökre megtörheti az átkot.
A tigris átka egy epikus fantasztikus-romantikus sorozat feszült. izgalmas első kötete, egy olyan élmény, amiből még többet akarsz."



Saiunkoku Monogatari

Bejegyezte: 1995 dátum: vasárnap, július 06, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:"A történet egy Saiunkoku (=Színpompás Felhők Országa) nevű országban játszódik. Főszereplőnk Kou Shuurei, egy tizenhat éves, nagy múltú, de elszegényedett nemesi családból származó lány, aki édesapjával, és Seirannal (egy férfivel, aki a ház körüli munkákban segít) él egy hatalmas, de kissé lerobbant házban. Történetünk azon a napon veszi kezdetét, amikor az egyik császári főtanácsos, Shou meglátogatja őket, és munkát ajánl a lánynak, amiért ötszáz aranyat fizetne. Mivel a lány legnagyobb gondja az állandó pénzhiány, ezért nem is hagyja, hogy a tanácsos mindent elmondjon, hanem azonnal elfogadja a munkát.

Másnap Shuurei és Seiran a palota kapuja előtt áll. A lány még most sem akarja elhinni: beleegyezett abba, hogy a nem túlzottan jó hírnek örvendő császár, Ryuuki hitvese lesz fél éven keresztül. Az ifjú uralkodót még csak hat hónapja koronázták meg, de azóta teljesen visszavonult a kormányzástól, egész nap csak bolyong a palotában, az éjszakákat meg szolgálókkal tölti, méghozzá csak fiúkkal. Shuurei mégsem visszakozik, a színjátékot vállalva beköltözik a palotába, de lassan felébred benne a gyanú: talán a császár nem is hülye, hanem csak hülyít másokat..."

Shugo Chara!

Bejegyezte: 1995 dátum: vasárnap, július 06, 2014 1 megjegyzés
Tartalom:
"Hányan elmondhatnák magukról, hogy "megjátsszák" magukat. Másnak mutatják a személyiségüket, mint amilyenek valójában. Talán azért, mert a környezetük ezt várja el tőlük? Vagy azért, mert egyszerűen így alakult?

Hinamori Amu története hasonlóan kezdődik. Új iskolába került, és egy olyan karaktert alkotott magának, amiről úgy érzi, nem illik hozzá, de nem tudja, mit tegyen, mert ha megpróbálna változtatni, ki tudja, hogyan reagálna rá a környezete. Valószínűleg nem fogadnák el, és nem lennének barátai, ami - valljuk be - egy tinédzser megtestesült rémálma. Most mindenki egy vagány és menő lánynak tartja. Róla pletykálnak az osztályban a lányok, és az egész iskolában ismerik.

Szeretné megmutatni másoknak a kedvesebbik oldalát is, és egy este imádkozik az Őrangyalához, hogy adjon neki bátorságot, hogy megváltozhasson. A bátorság igen érdekes formában jelenik meg...

2014. július 4., péntek

A Lázadó

Bejegyezte: 1995 dátum: péntek, július 04, 2014 4 megjegyzés
Tartalom:
"Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel."


2014. július 2., szerda

Beauty Pop

Bejegyezte: 1995 dátum: szerda, július 02, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:
"A Ryokufu Gimnáziumban működik egy klub, méghozzá az O.P (Olló Project= Scissors Project). Három fiatal másodéves fiatalember a tagja:
Narumi Shogo – a Narumi Szépségszalon örököse. Célja, hogy ő legyen Japán No.1 fodrásza. Dicsekedik a tehetségével, és nem a fellegekbe beszél, hiszen igen sok díjat nyert meg már fiatal kora óta, hirtelen haragú és allergiás a lányokra.-.-’’
Ochiai Kazuhiko - egy kevésbé sikeres, szépségcikkekkel foglalkozó cég örököse. Az O.P elnöke, és egy nagyon tehetséges sminkes. Narumival még fiatalkorukban eltervezték, hogy ők lesznek japán legjobbjai. Ő az agy a csapatban. Ő szervezi a fellépéseket és ő az a személy, aki mindent tud és figyel a háttérben.
A fiúk bizonyos időközönként szerveznek ilyen műsorokat, ahol véletlenszerűen kiválasztanak lányokat, hogy megszépítsék őket. Nagyon fontos ez a lányok számára, hisz ha valaki egy ilyen átalakításon részt vesz, biztos, hogy megtalálja az igaz szerelmet. Aoyama Kanoko egy elsőéves, aki slampos és szerelmes Ochiai-senpaiba. Meg szeretné kérni, hogy őt válasszák meg a modellnek, de Ochiai hátsó szándékot lát a lány kérésében és visszautasítja, Naru-Naru pedig lecsúnyázza.  A jelenetnek tanúja lesz egy másik első éves, Koshiba Kiri, aki csúnyán beolvas Naruminak, aki kikéri magának, hogy egy első éves kioktassa, aki ráadásul valószínűleg nem is ért a fodrász mesterséghez, mivel ő is eléggé slampos, és egyáltalán nem látszik rajta, hogy lány. Kiri fel se veszi, és otthagyja Narumit. Másnap pedig megtörténik a nagy átalakító show, ahol ismét csodát műveltek a fiúk. De feltűnik Aoyama, akire rá se lehet ismerni, hiszen valaki igen tökéletesen vágta le a haját. Ez az egy eset még annyira nem is bosszantja Narumit. Aztán, nem sokkal később a titokzatos fodrász más fiatal lányokat is megszépített. Ez már Narumit nagyon idegesíti, és Ochiai titokban egy kis bajnokságot szervez Narumi és titokzatos Mr. X között."

Pokoli báléjszakák

Bejegyezte: 1995 dátum: szerda, július 02, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:
"Áll a bál, de para! Az öt izgalmas történet középpontjában a bál áll, pontosabban afféle para-bál, ahol aztán pokoli táncot lejtenek mindenféle lények. Délután, amikor még azon görcsöltél, hogy kétballábas vagy, és leginkább a ruhásszekrényed szegényessége aggasztott, eszedbe sem jutott, hogy maga a Nagy Kaszás visz majd táncba… Márpedig ő nem azért kért fel, hogy a toiletted dicsérje… Némely estély akciódússá fajul, olykor kivégeznek egy harapós kedvű vámpírt, angyalok csapnak össze démonokkal, szóval valamivel izgalmasabbak, mint egy retro öltönyös DJ szövegelése, és a lakásból sem kell kimozdulnod. Az ajtóval ne bajlódj, vagy bejönnek, vagy nem… Szóval, engedd el magad! Rémes estéd lesz!"

Otome Youkai Zakuro

Bejegyezte: 1995 dátum: szerda, július 02, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:
"Te mit tennél, ha hirtelen olyasvalakivel kéne eltöltened napjaid nagy részét, akitől idegenkedsz, akivel kapcsolatban erős ellenérzéseid vannak, ne adj isten, akitől még félsz is egy kicsit? És mit tennél, ha ez az illető ugyanúgy érezne irántad, mint ahogyan te érzel iránta? Alapfokú empátia lecke animefanoknak, anime köntösben, misztikummal, kalanddal, humorral és drámával – úgy, ahogy mi, animefanok szeretjük.
A Meiji-restauráció nyugatosító hatásai felbolygatják az emberek és a youkai-ok amúgy sem túl békés egymás mellett élését Japán szerte. Az egyre fokozódó feszültség megoldására jön létre a Youjin-ügyi Minisztérium, melynek különleges „osztagának” egyik felét a japán katonaság három hadnagya (Agemaki, Riken, Ganryuu), másik felét meg az emberek és youkai-ok megvetendő nászából született, ám különleges képességekkel rendelkező félvér leányzók adják (Zakuro, Susukihotaru, Hotaru, Bonbori). A két külön világhoz tartozó csapat összeszokása és együttműködése persze nem megy zökkenőmentesen. A megtévedt és agresszívvá vált youkai-okat kergető csapat tagjai kénytelenek szembenézni saját előítéleteikkel, múltjukkal és titkaikkal, ha el akarják végezni a rájuk bízott feladatot – és ha életben akarnak maradni."

2014. július 1., kedd

Csók, pont jókor

Bejegyezte: 1995 dátum: kedd, július 01, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:
"Taliát egy átok sújtja… Jack megtöri az átkot.
Mondták nekem, hogy óvakodjak attól az átkozott orsótól, de ez annyira elbűvölő volt, annyira hipnotikus…
Aznap csak egy kis kalandra vágytam, ezért léptem meg a turistacsoporttól. De találni egy kómában lévő várost, benne egy állati dögösen kinéző, alvó kiscsajjal, na ez nem éppen az volt, amire számítottam.
Ugyanott ébredtem, de egy egészen más időben – egy vadidegen csókja ébresztett fel.
Én nem azért csókoltam meg, hogy segítsek rajta. Néha csak úgy csókolózik az ember.
Nem tudtam, hogy aztán ez fog történni. Most aztán alaposan benne vagyok a pácban, mivel az apám, a király engem okol, hogy romlásba döntöttem az országunkat. Nincs más választásom, mint elszökni innen, méghozzá ezzel a közemberrel!
Most aztán jól megszívtam: itt van a nyakamon ez a gügye királykisasszony, plusz a bőröndje, tele az ékszereivel… Az egyetlen jó hír: a szüleim totál ki lesznek kattanva!

Képzeld el, hogy párkapcsolati gondjaid vannak. Aztán zárd az ajkad egy kábultan szunyókáló egyénéhez, akiről aztán kiderül, hogy idestova 316 éves az illető. Vajon egy csók átsegíthet mindenen – akár az időn is?"

Nyári animék (2014)

Bejegyezte: 1995 dátum: kedd, július 01, 2014 0 megjegyzés
Mik várhatóak a nyáron? Jobban mondva: Mik várhatóak Júliusban? XD
Hát a következő animék vannak a láthatáron. Annyi biztos, hogy engem ezek érdekelnek és valószínű, hogy mindet meg is fogom nézni: 

Akame ga Kill!
Start: Július 7.




Ao Haru Ride
Start: Július 8.




Gekkan Shoujo Nozaki-kun
Start: Július 7.






Glasslip
Start: Július 3.





Persona 4 The Golden Animation
Start: Július 11.






Sword Art Online II.
Start: Július 5.





Tokyo ESP:
Start: Július 12.




Tokyo Ghoul:
Start: Július 4.



Zankyou no Terror:
Start: Július 11.



NAAAA??? KINEK MI TETSZIK? :D

Delírium

Bejegyezte: 1995 dátum: kedd, július 01, 2014 0 megjegyzés
Tartalom:

„Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem.”

"LAUREN OLIVER már első, remekbe szabott regényével lenyűgözte az olvasókat. A Mielőtt elmegyek a Publishers Weekly elragadtatott kritikájában „nyers, érzelmes, helyenként gyönyörű” könyvként szerepelt, amelynek vége „merész, ugyanakkor szívfacsaró”. Az írónő rég várt második regényével, amely egy disztópikus trilógia első kötete, ismét kivételes tehetségéről és sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot."


Soredemo Sekai wa Utsukushii

Bejegyezte: 1995 dátum: kedd, július 01, 2014 4 megjegyzés
Tartalom:
Nike egy távoli ország (Eső fejedelemség) negyedik hercegnője, aki azért érkezik a Nap királyságba, hogy hozzá menjen annak uralkodójához. Mindenféle szóbeszéd terjed a Napkirályról: könyörtelen, kegyetlen, kéjenc, szarva van, a teste csupa szőr stb. Ám, amikor Nike megérkezik a fővárosba (Ginitariques-be) megdöbbenve tapasztalja, hogy a király csupán egy gyerek. Bár a párocskánk eleinte csak szórakozik egymással, egy idő után kezdenek kialakulni közöttük az érzelmek is. Kettőjüknek sok mindent ki kell állniuk, hogy elfogadják őket.
Az anime sorozatot az azonos című manga alapján készítették, melyet Dai Shinna rajzol. A manga 2011 óta fut és jelenleg is tart. (Ha jól tudom, akkor eddig 7. kötetnél tart)

 

Minden ami vélemény Template by Ipietoon Blogger Template | Gadget Review