Mara Dyer eszmélése

Tartalom:
"Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.

Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved."



Én és a könyv: 
Tetszett a borító és a tartalom.

Véleményem: 
A könyv elolvasása után csalódott voltam.
Én sajnos nem fogok beállni az imádok sorába.
Talán a legnagyobb gond az volt, hogy nagyon mást vártam.
A Méreghercegnő után nem sokkal olvastam és amikor azt láttam, hogy a csaj képzelődik rögtön azt gondoltam, hogy na ez valami hasonló kaliberű lesz, mint a másik könyv.
A könyv utolsó kb. 40 oldala szuper jó és ez miatt nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra… Deee a maradék 400 az felejthető és sablonos.

Van nekünk egy Mara nevű lánykánk, akivel történt valami, amire nem emlékszik és ez miatt az egész család költözésre kényszerül. Tök szupi! 

Az olvasó kíváncsi, hogy vajon mi történhetett és oda meg vissza van attól, ha azt olvashatja, hogy mi történt „Azelőtt”. 

Ám az új suliba van egy hisztis picsa, aki még szép, hogy őt szemeli ki és mit ad Isten a suli legvonzóbb pasija is rögtön észreveszi őt.
Aztán néha, de tényleg csak néha látja a legjobb barátai szellemeit. Alapból meg el van foglalva az angol akcentusú(mi más is lehetne?), szívdöglesztő sráccal. Természetesen eleinte próbálja távol tartani tőle magát.(Szóval a szokásos) De a srác lenyűgöző, mert okos, szereti az állatokat és vele más, mint a többi csajjal. Bla-Bla-Bla. Ez a tipikus könyves románc, ami nekem már a könyökömön jön ki. DE! Ha nem ez tenné ki a könyv több, mint felét. (Hisz tudjuk, hogy én képes vagyok a 100. utállak-szeretlek könyvet is elolvasni, ha jó) Hanem több lett volna az igazi izgalom, rejtély és hallucinációk stb, akkor még tetszett is volna. 

De így… Így csak egy közepesnél valamivel jobb könyv lett. Ütős befejezéssel.
Én leginkább csak azért olvastam, hogy megtudjam mi történt az elmegyógyintézetbe és a szememet forgattam, amikor ez helyett a sokadik nyálas rész következett. Szeretem én a romantikát, de csak akkor ha jól akarják belekényszeríteni a tudatomba. Itt nekem túl gyorsak voltak az események és megint csak nem láttam értelmét a fene nagy love-nak.
Na mindegy.
Karakterek?
Hát én úgy különösebben nem szerettem meg a két főszereplőt, valahogy nem kerültek közel hozzám. Akit bírtam az Daniel volt.
Azért vannak benne érdekességek és az utolsó oldalak tényleg jók. 

Hát… Kaptam egy potenciálisan nem rossz történetet. Hisz voltak benne szuper ötletek -amiket eszem ágában sincs lespoilerezni :D-, és a vége, ahogy már többször említettem ütős. Remélem a folytatásban többet hoz ki belőle az írónő, mert nekem ez így gyengusz volt…
Kevesebb Marat és Noaht! Több izgalmat :D És máris boldogan olvasom el a következő kötetet is.

Ami nagyon tetszett: 

Alap ötlet

Ami nem tetszett: 

Túl sok Mara és Noah

Idézet:

"A bejárati ajtón három koppanás jelezte Noah érkezését. 

A bátyám és én fél másodpercre egymásra néztünk. Aztán felugrottam a konyhaasztaltól, ő pedig bevágta a hűtő ajtaját. Mind a ketten az előszoba felé rohantunk."

"– Akarsz beszélni róla? 

Felvihogtam, miközben kinyitottam a kocsiajtót, és beültem. 

– Nem. 

Daniel egy másodpercen belül már mellettem ült. 

– Noah Shaw, mi? 

– Azt mondtam, nem. 

– Mikor történt ez? 

– A nem az nem."

"– Seggfő… 

[…] 

– Nem úgy érted, hogy seggfej? – kérdezte derült képpel. 

– Nem – feleltem, ezúttal hangosabban. – Úgy értem, hogy seggfő. A legfőbb segg, aki seggebb minden seggfejnél, seggarcnál, seggdugasznál és segghuszárnál. A csúcsok csúcsa a seggek hierarchiájában – mondtam, mint aki a modern káromkodás szótárából olvas fel."