Szívatás

Tartalom:
"Végre magyarul is olvasható Penelope Douglas nagysikerű sorozata, a Fall Away!

A nevem Tate. Valamikor ő is így hívott. Most viszont szóba sem áll velem. De békén sem hagy.
Régen a legjobb barátom volt. Aztán egyszer csak ellenem fordult. Mindennap megkeserítette az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek, pletykáljanak rólam. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, szinte belebetegedtem abba, hogy folyamatosan meneküljek előle. Még Franciaországba is elmentem egy évre csak azért, hogy elkerüljem.
De mostanra elegem lett a rejtőzködésből. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot, és visszavágjak neki.
Többé nem hagyom, hogy terrorizáljon.

Harc, titkok, múlt és jelen. De mit hoz a jövő? Hova vezet Tate és Jared szenvedélyes kötéltánca? Minderre választ ad a sorozat első kötete."


Én és a könyv: 
Nagyon, nagyon, nagyon szerettem volna elolvasni és sikerült csere útján beszereznem *-*

Véleményem: 
Egy csöppnyi felvilágosítás: A Szívatás a legújabb könyvkiadó, a WoW egyik regénye. A kiadótól ez volt az első könyvem. ^^ A könyv küllemére semmi panaszom. Szerintem nagyon szép a borító és nem esett szét ahogy az ember kinyitotta. (Ugye tudjuk, hogy sajna akadnak könyvek, amiket egyszer kinyitunk és széthullik...) A lapokról meg annyit, hogy tök jó tapintásuk van. *-* Fordításról nem nyilatkozom, ahhoz ugyanis nem értek. xD De mondjuk elírásokat nem találtam és az ismeretlen eredetű szavakat, amiket mi magyarok esetleg nem érthetünk(még a június 11-et is) szépen megmagyarázták.

Szeretem a macska-egér játékokat a könyvekben. Imádom a bunkó barmokat, akik megkeserítik a lány életét. Imádom, ahogy izzik a szereplők között a levegő. Gyengéim az ilyen regények. Hiába megy mindegyik ugyanazon a sémán, én a századik ugyanolyat is képes vagyok elolvasni. xD Szóval, ha látom, hogy valami ilyesmi regény van a láthatáron, akkor már ugrok is.
Nos igen, a Szívatás alap sztorija sok újdonságot nem ad. A lényeg a két főszereplőnk konfliktusán van. És a háttérben meghúzódó drámán. De szerintem hajtja előre a sztorit a tény, hogy megtudjuk Jared, barátból miért lett ellenség? Engem legalábbis nagyon érdekelt. Habár végül az indokot kissé bugyutának érzetem... O.o Fura volt. Bár tény, hogy az emberek néha nagyon hülyén tudják levezetni az ilyen dolgokat...
Aztán jön pár érdekesebb pillanat, amikor szinte felforr az ember agyvize a dühtől, máskor meg paradicsom vörössé válik az arcunk a forróságtól. :P Egyébként én totál meglepődtem a +18-as részeken, mivel cseppet sem számítottam rájuk.

Kedvenc szereplőm Madoc lett. :D Nagyon vicces volt egy üde kis színfolt a sztoriban. Szóval az ő történetére kíváncsi leszek.

Tatet nem különösebben szerettem meg, bár nagyon bírtam, hogy kemény és állja a sarat.
Jaredel úgy voltam, hogyha félretesszük mekkora egy barom volt, akkor oké a srác. XD Sőt túlságosan is oké. :D
Aztán ott van K. C. Na ő is egy érdekes dolog volt. Tate és K. C. barátsága nem különösebben tetszett. Viszont az, ahogy lerendezték a konfliktusukat az megérdemel egy piros pontot. :D Én ugyanis tuti nem lettem volna ennyire megbocsájtó. Az már megint csak más dolog, hogy én sose tettem volna meg azt, amit K. C.

Összességében:
Valamiért nem voltam annyira oda érte. Pedig azt hittem, hogy új kedvencem lesz.
Tetszeni tetszett és jó volt elolvasni. :) Mondjuk talán a sztori második fele vitte el a hangulatomat. xD A könyv első fele sokkal jobban tetszett. Úgy voltam vele, hogy bőven abbahagyhatta volna az írónő a 280. oldalon.
Nem rossz könyv :) A romantika kedvelőknek mindenképpen ajánlott.

Ami nagyon tetszett: 

A sztori eleje.

Ami nem tetszett: 

A videós rész.

Idézet:
"– Minden sokkal gyönyörűbb az esőben. Ne kérdezzétek, miért. – Megvontam a vállam. – De olyan, mintha a lehetőségek egészen új birodalma nyílna meg előttem. (…)"

"A tegnap örökké tart.

A holnap soha nem jön el.
Nélküled."

"Úgy viselkedni, mintha nem érdekelne, nem egyenlő az elengedéssel."

"– Mrs.Penley, hiányzik az északi párom. Nem baj, ha beszállok valahova harmadiknak? 

Többen felhorkantottak a teremben, míg néhányan az orruk alatt motyogtak valamit. Tudtam, hogy ezzel a kérdéssel öngólt lőttem. 

– Hé, Tate! Én szívesen csinálom veled hármasban. Az iránytűm mindig északra mutat. – Nate Dietrich összeütötte az öklét a haverjával, a többiek pedig nevettek a beszólásán. 

Magamat is meglepve visszaszóltam neki: 

– Kösz, de szerintem a jobb kezed féltékeny lenne. 

Az osztály Hűha! és Égés! kiáltásokban tört ki."