Hullámok csapdája

Tartalom:
"Arabella a fiatal, életvidám, New York-i zongorista lány, nem találja helyét a nagyvilágban. Úgy érzi, menekülnie kell a mindennapi kudarcok, és legfőképpen az őt érzelmileg kihasználó pasija elől.
Változást akar életében, ezért jelentkezik A nagy kaland című valóságshow-ba; azt remélve, hogy a műsor távol tartja tőle a férfit, aki annyi csalódást okozott már neki. Nem is sejti, hogy a lelkében háborgó hullámok csak még inkább felkorbácsolódnak; harcba kerül önmagával és egy új, nem várt szerelem is megérinti.
A játék egy Genovából induló luxushajón zajlik. A műsor szerkesztői mindent megtesznek, hogy végletekig hajszolják a szereplőket. A kezdeti barátságos légkör hamar átcsap ádáz, gátlástalan vetélkedésbe. A törés Arabella számára is elkerülhetetlen: hamar összemosódik játék és valóság.
A feszültséget fokozza, hogy bűnözők rabolják el a műsorvezetőt, váltságdíjat követelve a show szervezőitől. Az erőszak és a zsarolás miatt az irányítás kicsúszik a stáb kezei közül.
A nézők mindebből természetesen semmit nem vehetnek észre; a show-nak folytatódnia kell!"


Én és a könyv: 
Ismerős ajánlotta és a Lírában le volt akciózva 60 vagy 70%-al.

Véleményem: 

Akár hiszitek akár nem, még a tartalmát se olvastam el. Ugye az ismerősöm nagyjából vázolta, hogy mire számítsak így feleslegesnek tartottam.
Egy nagyon könnyed, nagyon vicces, semmi extra sztorit vártam. A borítója is cuki, csajos. Szóval úgy kezdtem neki, hogy ez amolyan egy délutános regény lesz.
Aztán jött egy rész, ami teljesen ledöbbentett és kizökkentett ebből a nagyon könnyed hangulatból és egy időre félre is raktam szegény regényt.
Furcsálltam, hogy hirtelen kaptunk Samantha szemszöget. Bár később az ember rájön, hogy az azért kell, mert így betekintést nyerünk a kulisszák mögé.
Hát nem ez lesz a kedvenc regényem.
Kicsit hosszúnak éreztem a bevezetést. Azt hittem sose jutunk már fel végre arra a nyamvadt hajóra. xD
Egyébként az alap ötlet tetszett. Érdekes volt a szituáció, hogy egy valóság showba nyerünk betekintést, ráadásul nem is egy sablonosba, hanem egyedibe.
Csak aztán valahogy az egész nem tűnt reálisnak. A viselkedésük, maga a show, a show fenyegetése stb.
Tetszett a szerelmi szál is. Bár kicsit másra számítottam. xD Úgy képzeltem, hogy a szereplők utálni fogják egymást, veszekednek majd és ehhez hasonlók. Aztán nem egészen ez lett... Jó, hogy azon agyalhat, hogy vajon Davidnek mennyit hihetünk el? A viselkedéséből mennyi valós és mennyi irányul a show nézőinek? A fő szerelmi szálon egyébként még több kisebb is akad.
A szereplők egyébként nekem kicsit furák voltak. Néha olyan mondatokat adott az írónő a szájukba, ami szerintem a valóságban nem állja meg a helyét. A környezetemben senki se beszél így. Bár talán Arabellánál azért volt ez így, mert művész... Mindegy... Akkor se nagyon tetszett.
Meg ezt a marhaságot... Ted Bundy a sorozatgyilkos, az egyik résztvevő apja... Kérdem én: Ez mégis, hogy a fenébe jött és mi a francnak kellett? XD Amikor megláttam rögtön akkorát röhögtem, hogy mindenki rám bámult, hogy mi baja ennek a csajnak (Éppen a buszon ültem xD)
Szóval végül is vegyesek az érzéseim.


Ami nagyon tetszett:
Az alapötlet

Ami nem tetszett: 
Voltak benne fura részek.

Idézet:

"– Rám érsz? – kérdeztem unott fejétől.
– Nem igazán, most éppen kötni tanulok – bámult maga elé a semmibe mozdulatlanul.
– Ahhoz kötőtű és fonál is kéne – világosítottam fel.
– Most még csak elméletben nyomom."

"Még hogy nem a ruha teszi az embert! Ezt azok mondják, akiknek tökéletes alakjuk, erős egzisztenciájuk és letörhetetlen önbizalmuk van."

"– Nem vagy te egy kicsit beképzelt?
– Nem. Erős önbizalom imitálásával próbálom meggyőzni magam arról, hogy én nem vagyok sem csúnyább, sem kevesebb, mint a többiek."

"– Mert most boldogtalanok vagytok?
– Nem. Csak fáradtak. Tudod, néha a boldogtalanság és a fáradtság majdnem ugyanannak az érzésnek tűnik."