Vérrel írt ígéretek

Tartalom:
„A királyok kora lejárt – és én fojtottam vérbe.”
"Tamás tábornagy királyellenes puccsa korrupt arisztokratákat küldött a guillotine alá, és éhezőket juttatott kenyérhez. Egyúttal azonban háborút provokált a Kilenc Nemzetekkel, és belső támadásokat a királyhű fanatikusok részéről. Közben Tamás állítólagos szövetségesei, az Egyház, a munkások szakszervezete és a zsoldoscsapatok között kapzsi hatalmi harcok törnek ki.
Kifogyva a lehetőségekből, Tamás saját félelmetes lőpormágusi képességei mellett csak kevés bizalmasára támaszkodhat. Közülük leginkább saját elhidegült fiára, a megkeseredett Tánielre, aki briliáns lövész és lőpormágus, és Adamatra, egy nyugdíjazott rendőrfelügyelőre, akinek hűségét zsarolással teszik próbára.
A külső és belső ellenség szorításában vergődve, felerősödnek a rémült suttogások pusztításról és halálról, és a földre visszatérő egykori istenekről. Persze, ezek csupán babonás vén parasztok legendái – modern, tanult emberek már nem hisznek az ilyesmiben. Pedig talán jobban tennék…"

Én és a könyv: 

Egy kihívás miatt olvastam el.

Véleményem: 

Ez a könyv tipikusan az a fajta, amit magamtól valószínűleg sosem olvastam volna el. Egyszerűen nem én vagyok a célközönsége. Háború, komoly téma, idősebb szereplők. 

Szóval vegyesek az érzéseim.

Mondjuk nem bánom, hogy elolvastam.  Egy jó kis élmény volt. Legalább kicsit kiléptem a komfortzónámból. Plusz az író egy nagyon új világot teremtett. Az is tetszett, hogy bár fanatasy, mégis van valóságos vonzatta. Pl: A háború kitörésének az oka stb.

Szóval egyáltalán nem volt rossz.

Van benne izgalom, harc, nyomozás, néhol még pár poén is. De közben meg néhol túl soknak éreztem a leírást és eluntam, meg ehhez hasonlók. Ráadásul több szálon fut és engem például a nyomozó szála valahogy nem érdekelt.

Nekem Tániel volt a kedvencem és az részei érdekeltek a legjobban. ^^ Tamásé meg néha érdekelt, néha meg nem. :D

A vég eléggé az a fajta, hogy érdekel, hogyan fog folytatódni. Hát majd még meggondolom, hogy elolvasom-e.

Ami nagyon tetszett: 

Tániel 

Ami nem tetszett: 

Nyomozós rész nem nagyon fogott meg

Idézet:

"Tániel lerogyott Bo mellé. – Jól vagy?
Bo némán meredt rá.
– Ezt nemnek veszem.
– A pokolba ezzel az egésszel – nyögte ki Bo.
Katerine, Rina és Alasin bukkantak fel, szinte a semmiből. Mindhárman Bo szeretői voltak. Körülvették, és felváltva szidták és szeretgették, majd letámogatták a városba.
Tániel és Gavril nézték, ahogy elmennek.
– Nekem is kell egy ilyen – jegyezte meg Tániel.
– Mi? – kérdezte Gavril. – Egy hárem?
– Ja – mondta Tániel, mire Ka-poel a karjába öklözött.
– Én már próbáltam egyszerre több nővel zsonglőrködni – morfondírozott Gavril. – Csak a zűr van vele. Fogalmam sincs, a Kiváltságosok hogy csinálják.
– Pocsékul bánnak velük."

"– Úgy tűnik, sokat tudsz róla. – Egyszer… együtt voltunk. – Bo fintorgott.
Tániel nem bírta nevetés nélkül.
– Nem vagyok büszke rá – mondta Bo.
– Mi a Kilenceket láttál benne?
Bo felhorkantott.
– Jó volt az ágyban.
– De hát, ha minden igaz, ötvenszer olyan idős, mint te.
– Ami nagy tapasztalatot jelent."

"Adamat szorosan összehúzta magán a kabátját, külső gombjai alkották a védelmi vonalat a nedves éjszakai levegő ellen, amely mintha meg akarta volna fojtani."