Tartalom:
"A nagysikerű akció-fantasy, az Angelfall folytatásában az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból. Mikor egy csapatnyi ember foglyul ejti Penryn húgát, Paige-et, azt gondolván, hogy egy szörnyeteg, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik.
Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn fel-alá autózik San Franciscóban, a húgát keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyét az élükön. Ha aközött kell választania, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogy fog dönteni?"
Én és a könyv:
Kellett nekem!!!
Véleményem:
Emlékeztek még Penrynre és Rafira? Emlékeztek még, hogy hogyan hagytuk ott őket? Én teljesen ki voltam akadva, hogy ilyen függővéget kaptam. :DA második rész pontosan ott folytatódik ahol az első abba maradt. :)
Megjegyzem így halkan, hogy mielőtt megvettem volna, azon gondolkodtam, hogy majd inkább később veszem meg és most inkább valami mást. Gondoltam magamban: Kevesebb Rafi lesz benne... Kell ez így most nekem? De végül győzött a könyv akarata. Mennyire jó, hogy győzött! XD
Rafi egy szuper karakter. Imádom és ide nekem egy hozzá hasonlót! :P De Penryn! :D Ezt a csajt nem lehet felülmúlni. Egyik legkedvencebb női karakterem lett. Itt szó sincs arról, hogy a férfi karakter cipeli a hátán az egész sztorit. :D Penryn nem a gyámoltalan királylány, akit meg kellene menteni és ezért is bírom őt nagyon ^^ Szóval le a kalappal a csajszi előtt.
Meg nekem az is nagyon tetszett, hogy a húgától azért kicsit tartott. Így emberibb volt a dolog.
Az első részben volt valami - magam sem tudom mi-, amit hiányoltam. De ez a rész eszméletlen jó volt.
Egy percre se ülepszik le a sztori. Mindig történik valami. Sokkal izgalmasabb volt az első résznél. Harc-harcot követett, küzdelemből-küzdelembe csöppentek a szereplőink. Plusz most sok mindent megtudhattunk, még a múltba is nyertünk egy kis betekintést, aminek én rettenetesen örülök. Láthattuk Rafit. Még azt is láthattuk, hogy mi történt Paigel. Hát azért eléggé szívszaggató volt látni, hogy mi történt vele és mennyire erős tudott maradni. Őt is nagyon megszerettem.
Óh és még egy utolsó érdekes dolog: Sose hittem volna, hogy egy kardot is szeretni fogok, mint szereplőt. De képzeljétek ez is megtörtént! XD Bírtam a kardot :P Pedig nem is beszél... O.O
Hááát… Nem tudom, hogy fogom kibírni a következő kötetig.
De legalább számomra ennek a résznek nem volt annyira kibírhatatlan vége, hogy a falat kaparom tőle.
Ami nagyon tetszett:
Penryn
Ami nem tetszett:
...
Idézet:
"Az üldöző láthatóan nem siet, mintha ki akarná élvezni a pillanatot. A fejét lehajtja, a szárnyai árnyékot vetnek az arcára, még annyi sem látszik belőle, mint Belielből. Ő nem fordul hátra, hogy alaposabban megnézhessük magunknak.
De én tudom, ki ő. Az új démonszárnyak ellenére is felismerem.
Ez Rafi."
"Az emberek jobban kedvelik az angyal kinézetű rosszfiút, mint a jófiút, aki úgy néz ki, mint az ördög."
"– Mindjárt rosszul leszek – mondom.
– Megparancsolom, hogy ne tedd! – utasít Obi.
– Jaj, ezt nem kellett volna! – mondja Du-Dam. – Ez a csaj egy született lázadó. Csak azért is hányni fog, hogy neki legyen igaza."
"… nem az a fajta lány vagyok, aki elrabolt királykisasszonyként, passzívan várja, hogy megérkezzen a herceg, és megmentse. Ennek ellenére iszonyú király volna, ha Rafi egyszer csak befutna."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése