Edenbrooke

Tartalom:
"Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe.
Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött.
Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba."


Én és a könyv: 
Szeretem a történelmi romantikát, bár eddig még nem sokat olvastam :D

Véleményem:
*Hatalmas sóhaj*
Annyira bájos volt ez a könyv. Én teljesen beleszerettem a helyszínbe és a könyv hangulatába.
Kicsit sem zavar, ha nem volt korhű vagy valóságos, mert nekem így tetszett.
Kicsi szívemnek most egy romantikus, udvarias ízig-vérig úriemberre volt szüksége. Aki olvasta már több bejegyzésemet az tudhatja, hogy menthetetlen rosszfiú mániában szenvedek, de néha annyira jól esik egy ilyen udvarias férfiről olvasni, mint Philip. Philip teljesen magába bolondított. Mégpedig azért, mert nem csupa szép szóval közelítette meg az ifjú hölgy szívét, hanem vicces, elragadó, néha pimasz és szókimondó volt. Arról nem is beszélve, hogy Marianne eleinte mennyire félreismerte őt, hisz rögtön elkönyvelte egy szoknyapecérnek. Pedig később kiderül, hogy itt teljesen más áll a háttérben. :)

Főhősnőnk pedig nem az a tipikus szereplő. Kissé szeleburdi, vad - néha butácska -, vicces és felveszi a kesztyűt. Nem a tökéletes úri-kisasszony, akinek lennie kéne. De éppen ezért olyan jó szereplő. Ha kell táncra perdül és bele pottyan a vízbe. xD
A mellékszereplőkre különösebb figyelmet nem fordítottam. Sokat mondjuk nem is szerepeltek. A könyv leginkább hőseinkre fókuszál. De például Cecilyt megemlítem, aki első feltűnésétől kezdve unszimpatikus képet festett le magáról, de azért még ő is tartogat meglepetéseket. Illetve ott van a nagymama, akit sajnálok, hogy keveset szerepelt, mert abból amit láthattunk kiderült, hogy hatalmas arc lehet. xD
Külön örömömre szolgált, hogy az írónő felpezsdítette a rózsaszín buborékunkat egy kis akcióval, intrikával.
Rengeteget mosolyogtam. Volt rész, ahol könnybe lábadt a szemem. A romantikus részeknél csillogó szemekkel sóhajtottam nagyokat, hogy: Milyen széééép.Aki szereti a romantikát az mindenképpen olvassa el.
Én nagyon megszerettem ezt a regényt. ^^

Ami nagyon tetszett:
Philip
Az egész könyv tetszett

Ami nem tetszett: 
Néha a főhősnőnk túl egyértelmű dolgokra nem jött rá, amitől kicsit butusnak tűnt. Viszont akkor is megszerettem őt. :D

Idézet:
"-…Van itt két szelíd kanca, anyám meg a húgom lovagol rajtuk. Szerintem szívesen kölcsönadják bármelyiket. Gúnyosan mosolyogtam az orrom alatt. Ha lúd, legyen kövér.
– Mihez kezdjek egy szelíd kancával? Hívjam meg teára?
Philip enyhe megütközéssel kapta fel a fejét. Aztán elnevette magát.
– Gondolhattam volna. Ön nyilván ódzkodik a szelíd kancáktól…."

"-Mi alapján rendszerezték a könyveket?
-Nincsenek rendszerezve.
-Akkor hogyan találják meg, amit keresnek? -fordultam hátra. -Több ezer könyv van itt.
-Szeretek keresgélni. Olyan, mintha a régi barátaimat látogatnám meg."

"Kedves Nagymama!
Eddig a következőket tanultam Cecilytől: egy igzai úrinő sokat fogdossa a férfiak karját, és minden mondatukon hangosan kacag. Gondolom, ezt nevezik flörtnek. Szerintem meglehetősen lármás és idegesítő foglalatosság."

"– Maga itt lakik – mondtam vádlón.
– Ne haragudjon!
Philip barátságos tekintettel, behízelgő mosollyal nézett rám.
– Miért haragudnék? – kérdeztem kedvesen.
Philip meglepődött.
– Ez könnyebben ment, mint gondoltam.
– Nem, komolyan kérdezem. Igazából, miért is haragudnék? Mert eltitkolta a nevét? – néztem rá dühösen. – Mert csalárd módon a bizalmamba férkőzött? Mert erőszakkal hozatott ide? Mert a saját szolgájával kényszerítette rám az akaratát?
Philip felém hajolt.
– Ha most toporzékolni kezd, még hatásosabb lesz az előadás – súgta a fülembe. – Miért nem próbálja ki?"