Tartalom:
"Három vadonatúj hős.
Egy eltűnt félisten.
És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…
Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…
Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?
Megtudod, csak kövesd kedvenc íród kedvenc hőseit a leges-legújabb és legkockázatosabb küldetésre!"
Én és a könyv:
Nagyon szeretem a Percy Jackson sorozatot és ez a borító valami eszméletlen szép.
Véleményem:
Miután az ember túl teszi magát azon a kezdeti sokkon, hogy most nem a jól megszokott és imádott szereplőinket láthatjuk a főszerepben, akkor már élvezhetővé válik a sztori.
Megjegyzem én már az elején megszerettem a könyvet, mert a szereplők viccesen nyitottak, amit imádok.
Elég erősen indított és utána kicsit leülepedett a történet. Van egy kicsit unalmasabb rész, ahol jobban megismerkedünk a három új szereplővel, illetve az író ismerteti velünk, hogy mi történt.
Megmondom őszintén nekem először nem voltak szimpik a főszereplők.
Jászon, aki okos, minden megy neki, jól néz ki stb. Emlékeztek még Percyre? Ő egy kis szerencsétlen volt az elején, aki nem volt a világ leghelyesebb ifjúja xD Ja és persze semmit se tudott, semmiről. :D Szóval igen, Jászon ennek a totális ellentettje. És nekem ez valahogy nem volt szimpatikus. xD
Megjegyzem én már az elején megszerettem a könyvet, mert a szereplők viccesen nyitottak, amit imádok.
Elég erősen indított és utána kicsit leülepedett a történet. Van egy kicsit unalmasabb rész, ahol jobban megismerkedünk a három új szereplővel, illetve az író ismerteti velünk, hogy mi történt.
Megmondom őszintén nekem először nem voltak szimpik a főszereplők.
Jászon, aki okos, minden megy neki, jól néz ki stb. Emlékeztek még Percyre? Ő egy kis szerencsétlen volt az elején, aki nem volt a világ leghelyesebb ifjúja xD Ja és persze semmit se tudott, semmiről. :D Szóval igen, Jászon ennek a totális ellentettje. És nekem ez valahogy nem volt szimpatikus. xD
Akkor ott van Piper, aki kis teszetoszaként mutatkozik be, akit a szerelmén kívül más nem is érdekel. Nem erős, nincs semmi különös benne.
Aztán Leo, aki tipikusan a csapat bohócának tűnik, aki azért van, hogy nevethessünk egy jót.
CSAKHOGY!
Ahogy halad előre a dolog megismerjük az elsőre sekélyesnek tűnő karaktereket. Mindegyikük múltjában sötét dolgok rejtőznek. Halál, ármány, elhanyagoltság stb. Rögtön sokkal szimpatikusabbak lesznek.
Leoról kiderül, hogy nem csak a bohóckodáshoz ért. Nélküle kis csapatunk nagyon is nagy hátránnyal indulna. Piper sem annyira teszetosza, ahogy elsőre gondoltuk volna, kiáll magáért és kiveszi a maga részét a történetből.
Jászonnak pedig csupa érdekesség rejtőzik a múltjában és hát arra a múltra nagyon is kíváncsiak vagyunk, hisz ez a félisten semmire sem emlékszik belőle.
A régi szereplők most csak fel-fel tűnnek egy-egy momentum idejére. De szerintem az újak megállják a helyüket.
És nem feledkezhetek meg az én hatalmas kedvencemről: Hedge edző! Ő aztán leveri a behemót nyuszikákat. xD
Bár először nem értettem ezt a római-görög dolgot se, azért a közepére ez is világos lett és tök jó, meg persze érdekes is. :) /Mondjuk, ahogy a könyv fogalmazott tényleg olyan, mintha az istenek skizofrének lennének/
A jól megszokott poénok sincsenek hanyagolva.
Kíváncsi leszek a következő kötetre.
Rick bácsiban most sem kellett csalódnom, pedig azért féltem tőle :D
Ami nagyon tetszett:
A vége fele.
Ami nem tetszett:
...
Idézet:
"– Engedd el a színészt, te behemót nyuszika, mert bedugom a patámat a…
– Fogja be! – szólt rá Jászon."
"Szorongó némaság telepedett mindenkire. Piper látta az embereken, hogy néhányan megpróbálják lefordítani a mondatokat. Ő a maga részéről csak annyit tudott, hogy latinul volt, de azt már nem, hogy jövendőbeli szerelme miért változott katolikus pappá hirtelen."
"– Az anyukád a szivárvány istennője?
– Valami nem tetszik, haver? – kérdezte Butch.
– Nagyon is tetszik. De szivárvány… nem túl férfias.
– Butch a legjobb lovasunk – közölte Annabeth. – Remekül bánik a pegazusokkal.
– A szivárvány-pónikkal… – motyogta Leo.
– Mindjárt leváglak a szekérről – figyelmeztette Butch."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése