Tartalom:
"Gabriel Merrick a tűzzel játszik. Szó szerint.
Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá.
Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. Csak épp nem ő gyújtogat.
Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány.
Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni."
Az első rész végén volt egy részlet a második kötetből, plusz már az első részben megszerettem Gabrielt.
Véleményem:
Először is: Megszenvedtem mire beszereztem ezt a könyvet. A fél várost átkutattam érte. XD
De megérte! *-*
Igen, az első részt is olvastam. :D És igen, az is tetszett. Viszont a második részhez képest semminek tűnik. (Legalábbis számomra) Úgy érzem, hogy a második kötetet nem tudja felülmúlni egyik további rész sem. (Bár aztán kitudja... Mondjuk nem hinném xD)
De megérte! *-*
Szóval a második kötet ott folyatódik, ahol az első rész abba maradt. Csakhogy ezúttal Gabrielt követhetjük nyomon. Gabrielt már az első részben nagyon megszerettem. Vad volt, zabolázatlan, vicces, imádni való. Plusz nekem a kedvenc elemem a tűz. :) Sőt, ha a horoszkópomat nézem, akkor én is tűz elemű lennék. xD
Gabriel hatalmas kedvencem lett. Ebben a részben teljesen a szívembe zártam.
Ráadásul nem csak örült fanatizmust érzek iránta, hogy „atya ég, micsoda pasi”, hanem megértem a karakterét és imádom a személyiségét. :) Gabriel sokszor kicsit magamra emlékeztetett. Néha én is szoktam manapság úgy érzeni, hogy egyedül vagyok és senki sem ért meg. Úgy érzem, hogy mindenki tök jól el van nélkülem és ilyenkor indokolatlanul bunkó leszek, aztán meg persze bűntudatom lesz, de még véletlenül se kérnék bocsánatot xD
Úgyhogy én olyan szinten beleéltem magam ebbe a könyvbe, hogy sírtam dühöngtem, meg minden ami csak kell. Néha majd megszakadt a szívem Gabrielért.
Imádtam azt is, hogy itt is szépen volt felépítve a szerelmi szál. Még szebben is, mint az első kötetben. Nagyon szimpatikus volt Layne karaktere. Szerintem nagyon illik Gabrielhez, kiegészítik egymást és néhány dologra rávilágítottak a másik fél számára. És a Simont is nagyon szerettem. Jó volt látni egy ilyen szereplőt és Gabriel nagyon édesen viselkedett vele. A végére még az apjukat is megkedveltem. :D Szigorúan véve csak a gyerekeit védte és ezért volt sokszor egy szemét. xD Plusz tény, hogy Gabriel sem könnyítette meg a dolgot a beszólásaival.
Ebben a kötetben Michaelt is bírtam. :D Nickre viszont nagyon tudtam haragudni... És itt jött az is, hogy Becca legjobb barátnőjét megutáltam...
Gabriel hatalmas kedvencem lett. Ebben a részben teljesen a szívembe zártam.
Ráadásul nem csak örült fanatizmust érzek iránta, hogy „atya ég, micsoda pasi”, hanem megértem a karakterét és imádom a személyiségét. :) Gabriel sokszor kicsit magamra emlékeztetett. Néha én is szoktam manapság úgy érzeni, hogy egyedül vagyok és senki sem ért meg. Úgy érzem, hogy mindenki tök jól el van nélkülem és ilyenkor indokolatlanul bunkó leszek, aztán meg persze bűntudatom lesz, de még véletlenül se kérnék bocsánatot xD
Úgyhogy én olyan szinten beleéltem magam ebbe a könyvbe, hogy sírtam dühöngtem, meg minden ami csak kell. Néha majd megszakadt a szívem Gabrielért.
Ebben a kötetben Michaelt is bírtam. :D Nickre viszont nagyon tudtam haragudni... És itt jött az is, hogy Becca legjobb barátnőjét megutáltam...
Ja és, ha már megszerettem dolgoknál tartunk: Hunter és tartogat érdekességeket.
Ez a rész kicsit jobban rá megy az érzelmekre, de olyan jól van bemutatva és annyira valósághűek, hogy szerintem senkit sem fog zavarni. Én egyetlen nap alatt kivégeztem és ahogy ezt a bejegyzést írom, megjött a kedvem ahhoz, hogy újra olvassam.
A kötet vége pedig érdekes volt. :D Megint valaki olyan volt a „főgonosz”, akire nem számítottam.
Ami nagyon tetszett:
Gabriel
Ami nem tetszett:
Nick gonosz volt...
Idézet:
"– Menjünk! Nem akarom, hogy bajba kerülj. Apád gyűlöl engem.
– Hát, most már kétszer is megmentetted az életemet. Az hiszem, ezek után legalább köszönni fog neked."
"Mert amikor a szülei meghaltak, megtanulta, hogy a segítőkészség nem része az emberi természetnek – nem igazán. Az emberi természet inkább azt diktálja, hogy keressük meg a sebezhetőséget, és zúzzuk szét."
"– Sohasem tudni, mikor történik valami érdekes."
"– Mit csinálsz?
Gabriel enyhén vállat vont.
– Házi feladatot.
Michael szemöldöke felszökkent.
– Házi feladatot? Hívjam az orvost?
Gabriel fogott egy kanál zabpelyhet, és beintett a bátyjának."
"– Gyerünk! – mondta a lány. – Nem gyűlölheted ennyire a matekot.
– Hidd el, gyűlölhetem – felpillantott"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése