Végtelen ég alatt

Tartalom:
"A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.
Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.
A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak… a lány pedig neki.
Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.
A Végtelen ég alatt a posztapokaliptikus disztópia és a cyberpunk sci-fi lenyűgöző keveréke. Mindazoknak tetszeni fog, akiket magával ragadott Collins Éhezők viadala trilógiája vagy Gibson klasszikusa, a Neurománc. A regény jogait eddig huszonhat országban adták el, a megfilmesítés joga pedig a Warner Broshoz került."

Én és a könyv: 

Régóta érdekelt és az Alexandra akciója alatt be is szereztem.

Véleményem:

Amikor elkezdtem nem tetszett. Magamban arra gondoltam, hogy na ezzel jól mellényúltam. Nem értettem a dolgokat, tök fura volt minden: Milyen szaglók? Milyen szemtapasz? Annak a srácnak meg mi a fene baja van? Hogy-hogy egyszerre vannak két helyen? 

Szóval csak jöttek és jöttek a kérdések. És ezeket a legelején még nem válaszolták meg, csak hirtelen bedobtak a mély vízbe. Mondjuk volt amire már akkor is választ adtak, de még nem részletesen és annyira idegen volt az egész. 

Aztán előre haladt a sztori és belerázódtam. Megszoktam az egész hangulatát. Mindent elmagyaráztak, mindent megértettem. A Belsősök és a Külsősök világa egyaránt érdekes volt és egyedi. Míg a Belsősöknek ott voltak a Világok, a biztonság, addig a Külsősök között voltak áldottak, akiknek az érzékszerveik erősebben működtek. És mind a két csapatot leginkább egy valami fenyegette, az Éter. 

Ahogy Aria a bioszférán kívülre került egyszerre letehetetlenné vált a regény. Szegény lány egy teljesen ismeretlen helyzetbe kerül és éppen egy Külsőssel kell szövetséget kötnie, akitől retteg. 

A szereplőknek pedig nagyon jó a személyiségük, ami rendesen ki is dolgoztak. 

Aira például sosem nyafog és a helyzethez képest nagyon jól állja a sarat, hamar hozzászokik és tud alkalmazkodni, képes tanulni és akar is. 

Perry pedig az a típus, akit meg kell fejteni. Kívülről kevesebbet mutat, mint ami valójában rejtőzik benne és ezt csak azok tudják, akik igazán ismerik. 

Imádtam, hogy a két főszereplő először ellenséges egymással. Itt nem az a fajta utálom-szeretem kapcsolat volt, amit én imádok hanem az a tipikus ellenszenv, mert "ellenségek". Aztán szépen és fokozatosan alakult át az egész. Megjelent a bizalom, a barátság. Imádtam a kapcsolatukat.  

Bőven van izgalom is és a cselekmény pörgős. Többször is vannak harcjelenetek, mivel a külvilágban az Éteren kívül más veszélyek is fenyegetnek, mint a Kószálók, Varjak vagy éppen a farkasok.
A vége lezáratlan ugyan, de van folytatás.  Viszont azért néhány szálat ez a kötet is elvarr. :)
Az már más dolog, hogy sajnos magyarul nem jelent meg és valószínűleg nem is fog. Pedig szerintem, ha megtartották volna a csini eredeti borítót sokkal nagyobb lenne a rajongótábora ennek a könyvnek. Ugyanis ez egy jó könyv!!!

Ami nagyon tetszett:
Szereplők

Ami nem tetszett:

Vale...

Idézet:

"– Tökéletes – nézett körül kissé feszengve. Aztán levette az ingét, félredobta és berohant az erdőbe. Bane és Echo utána.
– Mi, ugye nem megyünk be? – kérdezte Paisley.
– Hát felső nélkül biztos nem."

"– Hogy tud valaki így megbántani olyasvalakit, akit szeret? – Tudod, az ember néha azokkal a legkegyetlenebb, akiket szeret."

"Ha nem létezik félelem, akkor hogy létezhet biztonság? Vagy bátorság?"

"Cinder felvette a kenyeret és beleharapott. – Azt akarja, hogy maradjak, Roar.
Aria látta a fiú állkapcsát is, ahogy fel-le mozgott rágás közben.
– Engem Ariának hívnak.
– Még a nevét is megmondta – folytatta Cinder. – Bír engem. "

"– Ki mondta, hogy itt fent vagyok? – kérdezte Perry. A csalódottság már eltűnt az arcáról. 

– Rose – mosolygott Aria. – Sok mindent mesélt. 

Perry összerezzent. 

– Igen? És mit mondott? Nem, inkább ne mondd el! Nem akarom tudni. 

– Hát, jobb is, ha nem tudod. 

– Ah.. Na, ez kegyetlen! Rúgj még belém, amikor már lent vagyunk a földön."