Vaják - Az utolsó kívánság

Tartalom:
"Sapkowski ​magával ragadja a képzeleted!

Később azt beszélték, a férfi északról érkezett, a Kötélverők kapuján keresztül. Bár nem volt idős, a haja szinte teljesen fehér volt. Amikor levetette köpenyét, kiderült, hogy a vállán egy szíjon kard függ. Nem volt ebben semmi szokatlan, Vizimában szinte mindenki fegyverrel járt, de azért senki sem hordott pallost a hátán, mint valami íjat vagy tegezt. A fehér hajut a királyi felhívás vezette a városba; a Vizima lakosait gyötrő striga visszaváltozásáért járó háromezer oren jutalom. Ilyen idők jártak. Régen csak a farkasok üvöltöttek az erdőkben, mostanra mindenféle mocsadék elszaporodott – akárhová nézel: lidércek, strigák, ocsmány hódfajzatok, baziliszkuszok, ördegek, mifenék, vilák és vízbefúltak. Ide már nem elég az egyszerű varázslat vagy nyárkaró. Ide hozzáértő kell. És a messzi Ríviából érkezett idegen épp ilyen szakember. Ő Geralt, a vaják, a mágia és a kard mestere, egy mutáns, akit arra teremtettek, hogy megőrizze a világban az erkölcsi és természeti rendet."

Én és a könyv:
Tesómmal elkezdtünk játszani a Witcher játékkal és tetszett a megalkotott világ, így kíváncsi lettem.

Véleményem:
Először is szögezzük le, hogy mennyire fura volt Witcher helyett Vajákot olvasni... Nem tudom miért kellett megváltoztatni, de remélem a fordító is ezerszer megbánta ezt a tettét.

Nem mondom, hogy nagy elvárásokkal ugrottam volna neki. Az Assassin's sem tetszett könyvben. Sőt… Szinte sose tetszenek az ehhez hasonló tömény fantasyk, amik inkább a férfi olvasóknak kedveznek. (Sőt legtöbbször nagyban kerülöm az ilyen jellegű irományokat.) De legnagyobb meglepetésemre ez most mégis bejött. :D
Mondjuk a sztori felépítését mindenképpen meg kellett szokni.
Hiszen különálló történetek vannak beékelve az összefüggő sztori közé. Olyan történetek, ahol jobban megismerhettük Geralt-ot és a hivatását. Ez pedig szokatlan volt, viszont nekem tetszett.
Azon pedig kifejezetten meglepődtem, hogy tündérmese feldolgozásokat rejtenek a sorok. Például; Szépség és a szörnyeteg, Aranyhaj, Hófehérke.
Amit egyébként kifejezetten szerettem még ebben a könyvben az, hogy még poénos is volt. :D Néhol még hangosan is felnevettem. Geralt humora tipikusan az a fajta, amit szeretek, a mellékszereplőkről nem is beszélve.
Mondjuk azt az egyet bántam, hogy egyes részletek számomra nem voltak kellően kifejtve. Mintha nekem ezeket már tudnom kéne vagy ilyesmi. Például amikor Geralt a jeleket használta. (Mivel játszom a játékkal tudtam miről van szó és melyik jel mire való, de alapesetben fogalmam sem lett volna.) Vagy amikor egy-egy szörnyetegről beszéltek és én azt se tudtam mi a fene van. xD

Összességében tetszett. A második részt már be is szereztem és arra vár, hogy elolvassam. :D

Ami nagyon tetszett:
Mese feldolgozások. :D

Ami nem tetszett:
Yen-t nem tudtam megszeretni.
Plusz a fentebb említett.

Idézet:
"Mint tudod, Nehalennia tükrei főképp prófétákat és jósokat szolgáltak, mert bár zavarosan, de tévedhetetlenül megmutatták a jövendőt. Aridea meglehetősen gyakran fordult a Tükörhöz…
– Gondolom, a szokványos kérdéssel – vágott közbe Geralt.
– „Ki a legszebb a vidéken?” Úgy tudom, Nehalennia összes tükrét két csoportba lehet osztani: udvariasokra és töröttekre."

"– De, köztünk szólva, ne csináld előtte azt, amit múltkor vacsora közben.
– Arra gondolsz, hogy megdobtam azt a patkányt a villámmal?
– Nem. Arra, hogy el is találtad, pedig sötét volt."

"Ti, emberek gyűlöltök mindent, ami tőletek különbözik, még ha csak a füle formájában is…"