"Egy ismeretlen megmentő.
Egy nyugtalanító titok.
A szerelem nem mindig sima ügy…
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…
Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.
Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére."
Én és a könyv:
Nagyon sok jó kritikát olvastam róla úgyhogy úgy döntöttem nekem is muszáj elolvasnom.
Én és a könyv:
Nagyon sok jó kritikát olvastam róla úgyhogy úgy döntöttem nekem is muszáj elolvasnom.
Véleményem:
Háááát... még nyáron kezdtem el és csak most jutottam a végére. Valahogy nem volt számomra az a letehetetlen típusú könyv. Még azon is elgondolkodtam, hogy félbehagyom, mert én egyszerűen untam...Nem tudott magába szippantani. Különösebben nem foglalkoztatott az sem, hogy mi lesz a vége. Ráadásul nekem a főszereplőnő sem vált túl szimpatikussá. Bár a végére már egészen kedvelhetővé vált. A karakterek közül Erint és Benjit kedveltem. De lehet, hogy csak azért van viszonylag rossz benyomásom a könyvről, mert hatalmas volt az elvárásom azok után, hogy mennyi pozitív véleményt olvastam róla. Viszont így, hogy elolvastam, nem tudom megérteni, hogy mások miért vannak annyira oda érte.Persze nem rossz könyv. Olvastam már rossz könyvet és ezt nem hívhatom annak. :)
Ui: Az emailozós részektől folyton a Szürke ötven árnyalata jutott eszembe. O.o
Ami tetszett:
A végére beindultak az események.
Ami nem tetszett:
Jacquelin anyja.
Számomra sokszor logikátlan döntéseket hoztak.
Miért kellett pont a végén azt mondani, hogy baby? Nagyon hangulat romboló volt a számomra.
1 megjegyzés:
ÉLJEN! Végre valaki, akinek szintén nem tetszett. Hát én se értem, hogy miért vannak annyira oda érte... de minden ízlés kérdése :)
Megjegyzés küldése