"Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik? Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza. Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak. De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései. Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?"
Én és a könyv:
Régóta szerettem volna elolvasni.
Véleményem:Még saját magam is meglepődtem, hogy tetszett. xD
Szeretem a zombikat, nagy Walking Dead és Kaptár rajongó vagyok, de a zombis könyvekhez kétkedve állok, mert az eddig olvasottak általában csak félig-meddig tetszettek, vagy egyáltalán nem. Magamban alkottam egy képet erről a regényről - ez még azelőtt volt, hogy láttam volna az értékeléseket. No az értékelések után elment a kedvem és lett egy új képem a regényről. Mégpedig az, hogy semmi sem fog benne történni, dög unalom lesz és nem nekem való ez a könyv. Szóval csak húztam-halasztottam az elolvasását. Egyik nap viszont úgy döntöttem ideje megbirkóznom vele. És olyan kellemeset csalódtam. (Mondjuk talán azért is, mert semmit se vártam a történettől.) Pörögtek a lapok és nem tudtam megunni.
Persze tény, hogy nem az akció teszi ki a regényt. Szóval nem megy rá a véres részletekre se túlzottan, nincsenek hatalmas zombi darabolások és ember evészetek.de nem is kellett neki, mert az érzelmek és a karakterek magukkal szippantottak.
Sloane karakterét nagyon szerettem. Kimondta a dolgokat és általában nem szépített és bár úgy gondolta magáról, hogy nem erős… szerintem igenis az volt.
Talán az egyetlen, aki idegesített az Harrison volt. Bár volt, hogy a többiek is idegesítőek voltak, de náluk láttam értelmét. Harrison viszont csak sírt és soha semmit nem akart megtenni -.-"
Örülök, hogy végre elolvastam ^^
Ha megjelenik a folytatás tuti azt is elolvasom :)
Ami nagyon tetszett: Nincs túl sok akció, de mégse untam.
Ami nem tetszett:
Harrison...
Idézet:
"Innen nincs feltápászkodás. Ez az izé le fog minket gyűrni, most is éppen azt teszi. Az épületek összeomlanak, gazok fognak kinőni az alapjaikból. Újjáéledt hullák leszünk, akik dicső napjaik szánalmas paródiáját adják majd elő, és ezért nem értem, mi értelme van küzdeni, miért annyira helytelen feladni a harcot. Semmink sem maradt."
"Nem tudom, mit mondjak, mit áruljak el magamról. Furcsa, mi mindent nem csináltam az állítólag fontos dolgok közül – csókolózás, szex, drog –, de embert már öltem. Az megvolt."
"– De nem haltál meg – mondja.
– De igen – mondom. – Csak várom hogy a testem is rájöjjön."
"Másodpercek alatt is elveszíthetünk mindent."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése