"Egy hete a tizenhét éves Lela Santos legjobb barátnője megölte magát. Ma, annak köszönhetően, hogy a búcsúztatási szertartás félrecsúszott, Lela a paradicsomban van, és egy óriási, elkerített várost néz a távolban – a poklot. Senki nem megy át saját jószántából az Öngyilkos Kapukon egy olyan helyre, amelyet beborít a sötétség, és hemzseg a lecsúszott teremtményektől. Lela azonban nem akárki, ő eldöntötte, hogy megmenti legjobb barátja lelkét, még akkor is, ha ezzel feláldozza örök síron túli életét.
Miközben Lela megpróbálja megtalálni Nadiát, elfogják az Őrök, ezek az óriási, nem éppen emberi lények, akik a város sötét, végtelen utcáin járőröznek. Túlságosan is emberi vezetőjük, Malachi minden tekintetben különbözik tőlük, egyet kivéve: halálos hatékonyságát. Amikor találkozik Lelával, Malachi saját tervet dolgoz ki: kijuttatni Lelát a városból, még akkor is, ha maga mögött kell hagynia Nadiát. Malachi tud valamit, amit Lela nem: a sötét város nem a legrosszabb hely, ahova kerülhet az ember, és mindent megtesz azért, hogy a lány elkerülje ezt a még rosszabb sorsot."
Én és a könyv:
Csak jött az ötlet, hogy el kéne olvasni :D
Kezeket fel, akinek van legjobb barátnője/barátja!
Most pedig tartsa fent az a kezét, aki ezért a barátért, akár a pokolba is elmenne!
Nos, a történetünk főhősnője ezt megteszi. És nem csak képletesen.
Amúgy nem hiszek benne, hogy túl sok ilyen barát létezne. Szerintem az emberek többsége önző. Ilyen az alaptermészetük. Persze akadnak kivételek, de aki azt is mondja, hogy "hát ezt én is megtenném a legjobb barátomért", az lehet, hogy úgy gondolja... de a valóságban nem biztos, hogy tényleg meg is tenné.
Vannak könyvekben nagy barátságok. (Például Will és Jem - Pokoli szerkezetek)
És itt is megtudja az írónő magyarázni, hogy Lela miért tesz ekkora áldozatot. Csak ugye a két lány barátsága nincs rendesen bemutatva a könyvben, csak érintőlegesen(ez meg az történt a múltban és elmondják, hogy mennyire fontosak egymásnak és, hogy miért stb) és én így elég furcsa szemmel néztem Lelara. Hiszen végül is meghalt, azért, hogy segítsen neki!
Amúgy nem tudom ki, hogy van vele, de én azért kicsit kiakadtam volna a főszereplő helyében, valahogy így: Baszki! Meghaltam! De ne már! Még annyi dolgot terveztem az életemben... -.-" (És még rimánkodnék egy sort xD)
De ő meg: Meghaltam... Jajj, megyek segíteni Nadinak, mert neki annyira rossz most.
Plusz az egészet az se könnyítette meg, hogy a két lányt különösebben nem tudtam megkedvelni se.
Nadinak például már csak a depis énjét ismerjük és nem azt az ént, aki megmentette Lelat stb.
Lela meg szimplán nem volt szimpatikus nekem. Néha annyira önző volt és a döntései többségével nem tudtam egyet érteni. (Persze, higgyünk az első embernek, aki elmesél egy szomorú sztorit és segítsünk neki megszökni a börtönből, hogy aztán jól megszívjuk!)
Aztán persze találkozunk a sráccal, aki segít a lánykánknak. Aki totál oda meg vissza lesz, és már semmi se annyira fontos, mint ő.
Innentől kicsit lányos-romantikus lesz a sztori. Kicsit bántam ezt, mert bár imádom a romantikát, itt több komorságot, durvulást vártam volna és kevesebb szerelmes gyötrődést. Főleg úgy, hogy a szereplők kemény, két hete ismerik egymást... Na, persze nem állítom, hogy nincs benne komor szál, de én többet vártam. Főleg a végére... Kicsit csalódott vagyok a vége miatt. xD
Maga a világ egyébként eszméletlen jó, szerintem.
Az írónőnek sikerült valami olyat mutatnia, amit eddig egyik más könyvben se láttam és ez tetszett.
Jól volt felépítve ez a világ.
Nem volt rossz könyv, de akadt benne bőven olyan részlet, ami nem tetszett.
Ami nagyon tetszett:
A megalkotott világ
Ami nem tetszett:
Lehetett volna kevesebb romantika
Idézet:
"Ne keverd össze azt, amit akarsz, azzal, amire szükséged van!"
"– A kegyelem nem egy jog. A kegyelem ajándék valakitől valakinek. Nem lehet kiérdemelni."
"Olyan színben tüntetett fel, mint valami bérgyilkos ninja kémet. Vigyázzatok a gonosz Super Lelával, aki ezért jött, hogy belülről foglalja el a városotokat."
"… a reszketés ellenére megpróbáltam mozdulatlan lenni, amíg ki nem találom, hogy hol a pokolban lehetek.
Ó, igen, a pokolban."
"Amikor harcolsz, akkor nincsen semmilyen szabály. Meg kell védened magadat, és gyorsan semlegesítened kell az ellenfeledet. Semmi felesleges mozdulat, az legyen a célod, hogy minden találkozás olyan rövid legyen, amennyire csak lehetséges."
Most pedig tartsa fent az a kezét, aki ezért a barátért, akár a pokolba is elmenne!
Nos, a történetünk főhősnője ezt megteszi. És nem csak képletesen.
Amúgy nem hiszek benne, hogy túl sok ilyen barát létezne. Szerintem az emberek többsége önző. Ilyen az alaptermészetük. Persze akadnak kivételek, de aki azt is mondja, hogy "hát ezt én is megtenném a legjobb barátomért", az lehet, hogy úgy gondolja... de a valóságban nem biztos, hogy tényleg meg is tenné.
Vannak könyvekben nagy barátságok. (Például Will és Jem - Pokoli szerkezetek)
És itt is megtudja az írónő magyarázni, hogy Lela miért tesz ekkora áldozatot. Csak ugye a két lány barátsága nincs rendesen bemutatva a könyvben, csak érintőlegesen(ez meg az történt a múltban és elmondják, hogy mennyire fontosak egymásnak és, hogy miért stb) és én így elég furcsa szemmel néztem Lelara. Hiszen végül is meghalt, azért, hogy segítsen neki!
Amúgy nem tudom ki, hogy van vele, de én azért kicsit kiakadtam volna a főszereplő helyében, valahogy így: Baszki! Meghaltam! De ne már! Még annyi dolgot terveztem az életemben... -.-" (És még rimánkodnék egy sort xD)
De ő meg: Meghaltam... Jajj, megyek segíteni Nadinak, mert neki annyira rossz most.
Plusz az egészet az se könnyítette meg, hogy a két lányt különösebben nem tudtam megkedvelni se.
Nadinak például már csak a depis énjét ismerjük és nem azt az ént, aki megmentette Lelat stb.
Lela meg szimplán nem volt szimpatikus nekem. Néha annyira önző volt és a döntései többségével nem tudtam egyet érteni. (Persze, higgyünk az első embernek, aki elmesél egy szomorú sztorit és segítsünk neki megszökni a börtönből, hogy aztán jól megszívjuk!)
Aztán persze találkozunk a sráccal, aki segít a lánykánknak. Aki totál oda meg vissza lesz, és már semmi se annyira fontos, mint ő.Innentől kicsit lányos-romantikus lesz a sztori. Kicsit bántam ezt, mert bár imádom a romantikát, itt több komorságot, durvulást vártam volna és kevesebb szerelmes gyötrődést. Főleg úgy, hogy a szereplők kemény, két hete ismerik egymást... Na, persze nem állítom, hogy nincs benne komor szál, de én többet vártam. Főleg a végére... Kicsit csalódott vagyok a vége miatt. xD
Maga a világ egyébként eszméletlen jó, szerintem.
Az írónőnek sikerült valami olyat mutatnia, amit eddig egyik más könyvben se láttam és ez tetszett.
Jól volt felépítve ez a világ.
Nem volt rossz könyv, de akadt benne bőven olyan részlet, ami nem tetszett.
Ami nagyon tetszett:
A megalkotott világ
Ami nem tetszett:
Lehetett volna kevesebb romantika
Idézet:
"Ne keverd össze azt, amit akarsz, azzal, amire szükséged van!"
"– A kegyelem nem egy jog. A kegyelem ajándék valakitől valakinek. Nem lehet kiérdemelni."
"Olyan színben tüntetett fel, mint valami bérgyilkos ninja kémet. Vigyázzatok a gonosz Super Lelával, aki ezért jött, hogy belülről foglalja el a városotokat."
"… a reszketés ellenére megpróbáltam mozdulatlan lenni, amíg ki nem találom, hogy hol a pokolban lehetek.
Ó, igen, a pokolban."
"Amikor harcolsz, akkor nincsen semmilyen szabály. Meg kell védened magadat, és gyorsan semlegesítened kell az ellenfeledet. Semmi felesleges mozdulat, az legyen a célod, hogy minden találkozás olyan rövid legyen, amennyire csak lehetséges."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése