A herceg és én

Tartalom:
"Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák?
LADY WHISTLEDOWN TÁRSASÁGI LAPJA,
1813. ÁPRILIS

Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat.
Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni…

Julia Quinn korunk Jane Austene."


Én és a könyv: 
Drága barinőm áradozott róla, hogy mennyire jó.

Véleményem: 
Régóta terveztem, hogy elolvasom ezt a könyvet. De valahogy a borítója eléggé taszított. xD (Pedig én szeretem a rózsaszínt) Meg valahogy meg volt az a fenntartásom, hogy ez a könyv tuti hülyeség.
De Ritának hála igazán nagy lett az érdeklődésem a könyv iránt. Mivel folyamatosan idézetekkel bombázott, meg a szereplőkről írogatott, én meg azt se tudtam ki az Colin, meg  Anthony.
Illetve most már több történelmi romantikus könyvet is elolvastam és rájöttem, hogy szeretem őket. xD
Szóval gondoltam, legyen. Kevesebb, mint egy nap alatt befejeztem. *-*
Nagyon tetszett. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. ^^
Olyan jókat nevettem. Annyira humoros a sztori. A szereplőket pedig csak szeretni lehet. Nagyon jól vannak felépítve.
A könyv legelején még nem értettem, hogy miért épp  Daphneval kezdődik a sorozat. Hiszen ő a negyedik gyerek és utána már sorrendben haladnak a kötetek. (Vagyis még van egy csere a végén Na, mindegy XD) Szóval nem értettem... Sőt  Daphne először olyan unalmasnak tűnt. Aha, egy fejezet erejéig. Után viszont rá kellett jönnöm, hogy: Daff? Unalmas? Ugyan!!! Aki leüti a kérőjét az nem lehet unalmas.
Hamar megértettem, hogy nem csoda, hogy ő kapta az első kötet. Szuper aranyos karakter, akit nagyon lehet szeretni.
Simon és ő együtt nagyon jók voltak. Imádtam őket.
Furcsaság ugyan, de Simon annyira nem dobogtatta meg a szívemet. Ám nagyon-nagyon szerettem őt. Néha ugyan haragudtam is rá. Kicsit túlreagáltnak éreztem a helyzetét, de igazából meg is tudtam érteni őt.

Óh, és a vége mennyire tetszett. ^^
Tipikusan az a sztori, aminél tudod, hogy mi lesz a végkifejlett, mégis oda meg vissza vagy, míg oda jutnak a szereplők és egyszerűen nem bírod letenni.
Egy élmény volt.
Köszönöm Rita! *-* Úgy örülök, hogy elolvastam. :D
Alig várom a legidősebb testvér történetét ^^
És a kedvenc mondatom nem maradhat ki: 
"És megvédelek a világ összes rossz emberétől, különösen attól a Whistledown nőszemélytől…" xD Mindenki érteni fogja, hogy miért ez a kedvencem, aki már olvasta a könyvet ;)

Ui: Megjöttek a megrendelt könyveim, szóval majd azokról is várható a vélemény, ha végre elolvastam őket :D

Ami nagyon tetszett: 
Annyira vicces :D

Ami nem tetszett: 
Néha Simon viselkedése

Idézet: 
"Azt mondani, hogy a férfi csökönyös, mint a szamár, sértő a szamárra nézve."

"– Ami önöket illeti – lendítette az idős hölgy sétabotját a férfiak felé –, még mindig fenntartom a véleményemet. Önt – mutatott Anthonyra – hajlamos vagyok kedvelni, mivel elutasította Berbrooke lánykérését, és nem adta hozzá a húgát. De a többiek… Hmmm.
Azzal sarkon fordul tés távozott. – Hmmm? – visszhangozta Benedict. – Hmmm? – Az én intelligenciámat és lényemet azzal véleményezi, hogy „hmmm"?"

"– Nem tudod… – mondta Anthony halk, de a dühtől szinte remegő hangon –, te nem tudod, hogy miket csinált.
– Biztos vagyok benne, hogy nem többet, mint amit te –jegyezte meg Violet fortélyosan.
– Pontosan erről van szó! – bődült Anthony – Szentséges ég! Pontosan tudom, mi jár most a fejében, és annak semmi köze se költészethez, se rózsákhoz!
Simon éppen arra gondolt, hogy rózsasziromágyra fekteti Daphnét.
– Hát, a rózsákhoz talán mégiscsak köze van – mormogta."