"Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?"
Én és a könyv:
Nehezen szántam rá magam, de épp akciós volt és nekem épp volt pénzem. xD Szóval megrendeltem a Poszeidónnal.
Véleményem:
Ahogy azt már említettem: Nehezen szántam rá magam. Mégpedig azért, mert féltem, hogy unalmas lenne, sablonos és túl nyálas.
Hát tény, hogy nem tartalmaz sok izgalmat, de nekem mégis tetszett.
Azért árulás és némi dráma akad. :P
A történet leginkább a két főszereplő egymáshoz való viszonyulására megy rá. Két faj, akik lassacskán elfogadják egymást és megkedvelik a másikat.
Aelyx, akinek a Cara túl élénk - hisz az ő bolygójukon minden csupa szürke és barna -, de mégis egyre inkább ámulatba ejti a mássága és a személyisége.
És Cara, aki számára Aelyx annyira érzelemmentes.
Plusz szerintem érdekes, hogy az űrlényekre, egyes emberek miképpen reagáltak. Voltak akik elfogadták és pozitívan reagáltak a dologra. Míg mások a szélsőséges oldalhoz tartoztak, akik tüntettek és akár rosszabb dolgokat is tettek. (Pont, mint a Star-Crossedben)
Mindenki elgondolkodhat rajta, hogy ő vajon melyik oldalon állna! :D
Engem például különösebben nem érdekelne: Jajj, űrlény jár a sulinkba? Király. Amúgy írunk ma valamiből dolgozatot?
Persze biztos megbámulnám a folyosókon, meg agyalnék rajta, hogy milyen lehet vele összebarátkozni, de egyébként nem hiszem, hogy a közelébe mennék. (Amúgy nem azért nem mennék a közelébe, mert űrlény. xD Alapból nem vagyok az a fajta ember, aki oda megy valakihez a folyosón és lebratyizik)Nem mondom, hogy százszázalékos a könyv, mert szerintem még sok dologra kitérhetett volna, de engem lekötött és nagyon hamar a végére értem.
A következő kötetben pedig jobban megismerhetjük a l'eihrek bolygóját és gondolom magát a fajt is. ^^
Ami nagyon tetszett:
A két tini kapcsolatának az alakulása
Ami nem tetszett:
Kevés akció.
Idézet:
"Szaporodás és evés – az emberek két kedvenc tevékenysége."
"– Hát, azt hiszem, mi mindketten…- Aelyx elhallgatott, és próbálta felidézni a kifejezést,amit előző nap hallott a tévében.- Csiszolatlan botok voltunk.
Cara zavarodott arckifejezését látva Aelyx gyanította, hogy valamit rosszul mondott. Aztán néhány másodperc megfeszített gondolkodás után a lányból kitört a nevetés.
– Ó! Úgy érted, hogy faragatlan bunkók?"
"– (…) Azon kívül azt sem szeretem, ahogy rád néz.
– Mi? – pördült meg Cara egy övvel meg egy szoknyával a kezében. – Miért, hogy néz rám?
Tori felvonta a szemöldökét, majd az egyik keze mutató- és hüvelykujjával egy kört formált, amin lassan keresztüldugta a másik keze mutatóujját.
– Úgy, mint aki szeretne leszállni az űrhajójával az űrkikötődbe."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése