"Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.
Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.
Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.
Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót."
Én és a könyv:
Csupa jó véleményt olvastam róla, így kíváncsi lettem. Beleolvastam a KMK oldalán és aztán megrendeltem.
Véleményem:
Nekem ez a könyv egy hatalmas pozitív csalódás volt. :D
Igazán meglepődtem, hogy mennyire tetszett.
Nagyon kíváncsi voltam rá, de nagyon féltem is tőle, hogy nem fog tetszeni.
Amikor neki kezdtem nem is sejtettem volna, hogy ilyen jó lesz. Azt gondoltam, hogy csak nagyon el lett túlozva és igazából nem is olyan jó könyv.
Miután becsuktam a könyvet meg is lepődtem, hogy az író, egy nő, mivel míg olvastam eszembe se jutott volna, hogy ezt a könyvet egy nő írta. Mivel semmi tinis nyafogás és hatalmas szerelmek nem voltak. A történetre koncentrált, a harcra, a cselszövésre és karakterekre.
Míg olvastam azt gondoltam, hogy egy Rick bácsihoz hasonló fickó írhatta ezt a regényt. (Igen... Előtte nem figyeltem meg, hogy nagy betűkkel oda van írva, hogy Jennifer. xD)
A sztori pedig fenomenális.
Már az eleje is jól kezdődött a regénynek, na de a vége *-* Hát le a kalappal az írónő előtt.
Mondjuk nem tudom miért, de én végig sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz és nagyon örültem is neki :D (Bár nagyjából ki is lehet következtetni, de ez semmit sem vesz el a könyv hangulatából)
A főszereplőt imádom. A jelleme, a tulajdonságai igazán szerethetővé teszik. Nagy kedvenc lett.
És nagyon jó dumái vannak. Szerintem Saget mindenki megkedveli.
Plusz még Mott-ot szerettem meg nagyon, és a hercegnőre pedig kíváncsi leszek :)
Tuti,hogy a folytatást is elolvasom :D
Ami nagyon tetszett:
Sage
Ami nem tetszett:
....(Biztos volt ilyen, de most semmi se jut eszembe xD)
Idézet:
"– (…) A karddal elboldogulsz?
– Persze. Főleg, ha az ellenfelemnél nincs."
"– Az apám egyszer azt mondta, tanult ember is lehet idióta, mint ahogy tanulatlan is lehet bölcs."
"- Hajoljatok meg Őfelsége, életem megrontója előtt!"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése