Tartalom:
"John Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…
…csakhogy a szörnyetegek rájöttek, hogy üldözik őket, és a csendes macska-egér játék totális természetfeletti háborúvá készül kirobbanni.
Johnnak nem tetszik ez az életmód. Nem akar az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját egy elmegyógyintézeti szárnyba zárják, nem akar szembenézni a magát A Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal és legfőként nem akar embereket ölni. De ahogy a mondás tartja, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Ezt a saját kárán tanulta meg, ahogy azt a ruháján egyre csak szaporodó vérfoltok is bizonyítják.
Amikor John ismét szembeszáll a gonosszal, tudni fogja, mit kell tennie.
Az ördög egyetlen barátja a New York Times bestseller-szerző Dan Wells új John Wayne Cleaver-trilógiájának első darabja"
Én és a könyv:
Az első három részt már olvastam és nagyon szeretem.
Véleményem:
Az ördög egyetlen barátja a "Nem vagyok sorozatgyilkos" trilógia folytatása. (Ami ugye, akkor már nem trilógia, de nem baj xD) Rögtön a "Nem akarlak megölni" után játszódik és onnan folytathatjuk
az eseményeket. :)
Kicsit döcögősen indult számomra a történet. Nem tudom miért, pedig imádom Johnt :)
Szerintem éppen nem voltam könyves hangulatban.
De kicsit később megtörtént az áttörés és pörögtek a lapok.
Nem is tudom, hogy létezik-e lenyűgözőbb, mint John Cleaver karaktere. Szarkasztikus, eszes és kellően brutális. És én mindig tudok mosolyogni a poénjain. :D
Dan Wells annyira nagyot alkotott ezzel a résszel is és egyáltalán azzal, hogy megalkotta nekünk Johnt. *-*
Csak kapkodtam a fejemet és gondolkodtam én is az indítékokon, hogy vajon ki lehet a gyilkos? Ráadásul az összes eddigi gyilkosunk közül a Vadász a legösszetettebb. A Vadász a legrafináltabb, ő volt az, aki a legmegtévesztőbb. Ő is eléggé lenyűgözőre sikeredett :D Bár nem hiába.
Nagyon szeretem, hogy John sztorijaiban egy kicsit nyomozónak érezhetem magam. *-*
Mondjuk már megint kinyírták az egyik kedvenc szereplőmet. xD Aminek viszont nem örültem.
Miért szereplő? Miért kellett meghalnod?
De nem baj. Legalább nem állíthatom, hogy nincs miért izgulni. :D
Ezek után már alig várom a következő részt.
Ami nagyon tetszett:
A Vadász utáni nyomozás
Ami nem tetszett:
Kinyírták az egyik kedvencem... Már megint...
Idézet:
"– Nem akarsz egy pisztolyt?
– Nem szereti őket – világosította fel Diana.
– Túl könnyű rossz célpontokat eltalálni velük – bólintottam. És messze nem elég személyesek ahhoz, hogy megölj valakit, akit igazán holtan akarsz tudni."
"– Azt hittem, nem szeretsz másokra hagyatkozni.
– Gyűlölök másokra hagyatkozni. – De nyugodt szívvel felhasználom őket."
"Fogalmam sem volt róla, hogy valakit halálra lehet emlékezni, de pont ezt imádom ebben a melóban."
"– Nem szeretsz – mondtam neki.
Lenézett a padlóra, szája széle lekonyult.
– Te szeretsz engem?
(…)
– Nem tudom, az mit jelent.
Brooke könyörgő hangon szólalt meg.
– Akkor honnan tudod, hogy én nem szeretlek?
– Onnan, hogy még élsz – válaszoltam, és hirtelen jött haraggal dörömböltem az ajtón. – Akik szerettek engem, mind halottak."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése