Tartalom:
"Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…"
Én és a könyv:
Tavaly kaptam ajándékba ^^
Véleményem:
Maga a sztori: Imádtam! Nagyon tetszett, mert szeretem az ilyen vicces sztorikat. Tetszett a váltott szemszög is és igazából meg is lepődtem rajta. Nem gondoltam volna, hogy Grayson szemszöget is kapunk, de nagyon jó volt így. *-*
Grayson nagyon aranyos pasi karakter – persze nem hinném, hogy a valóságban létezik olyan, mint ő. Épp ezért kéne egy saját Grayson!
Avery aranyos volt és nem idegesítő (na, jó... azért néha tudott az lenni xD), de a lányok közül határozottan nem ő volt a kedvencem.
Hanem……. Libby! XD Emberek! Nekem kell egy saját Libby is, ha lenne saját Libbym minden nap csak nevetnék és az élet tök muris lenne.
Haláli egy szereplő! Tiszta lökött! Nagyon bírtam.
A legjobb pedig az, hogy Libby is kapott egy saját könyvet. Tuti azt is el fogom olvasni.
A sztori legvégén Aidon-nek is megbocsájtottam- úgy ahogy. Azért őt is megértem, csak éppen nem így kellett volna kezelnie a dolgot.
Szóval jó kis könyv volt ez, szinte minden oldalon valami vicces jelenettel. :)
Tipikusan az a fajta, amit rosszabb napokon elővesz az ember, hogy jó kedve legyen.
Nekem ez az egyik kedvenc LOL könyvem.
Ami nagyon tetszett:
Vicces
Ami nem tetszett:
....
Idézet:
"A próba szerencse a tudomány szerves része."
"Felé nyújtottam az öklömet. Komolyan szemügyre vette.
– Intelligenciám messze felülmúlja az öklök összeütését. Viszont ha ez lehetővé teszi, hogy ha csak pillanatokra is, de kapcsolatba kerüljek isteni testeddel, elfogadom."
"Owen nem bírta tovább, felhorkantott:
– Klassz póló.
Libby összehúzta a szemét, csípőre vágta az öklét.
– Nekem bejön – közölte higgadtan. Oldalra hajtotta a fejét. – Hallom, Avery úgy elagyabugyált biliárdban, hogy Graysonnak kellett a segítségedre sietnie, nehogy minden elsős meglássa, milyen iciripiciri a dákód.
Kitört belőlem a nevetés. Sajnálom. Annyira nevettem, hogy a könnyeim potyogtam. Mikor magamhoz tértem, láttam, hogy körülöttem mindenki dől a röhögéstől.
– A fene beléd, Grayson. – nyögte Owen, és letörölte a könnyeit. – Honnan ástad elő ezt a pipit? Valódi?
– Számolni kell vele, az biztos – mondtam. – Avery legjobb barátnője. Libby, Owen. Owen, Libby. Soha ne szidd előtte a macskákat. Szerintem előző életében ő is az volt."
2015. október 12., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése