Pokoli báléjszakák

Tartalom:
"Áll a bál, de para! Az öt izgalmas történet középpontjában a bál áll, pontosabban afféle para-bál, ahol aztán pokoli táncot lejtenek mindenféle lények. Délután, amikor még azon görcsöltél, hogy kétballábas vagy, és leginkább a ruhásszekrényed szegényessége aggasztott, eszedbe sem jutott, hogy maga a Nagy Kaszás visz majd táncba… Márpedig ő nem azért kért fel, hogy a toiletted dicsérje… Némely estély akciódússá fajul, olykor kivégeznek egy harapós kedvű vámpírt, angyalok csapnak össze démonokkal, szóval valamivel izgalmasabbak, mint egy retro öltönyös DJ szövegelése, és a lakásból sem kell kimozdulnod. Az ajtóval ne bajlódj, vagy bejönnek, vagy nem… Szóval, engedd el magad! Rémes estéd lesz!"

Én és a könyv:

Régebben szerettem volna megvenni, de folyton valami másra esett a választás. Most pedig éppen szembejött velem a könyvtárban :P (Szó szerint XD Pont valaki visszahozta)

Véleményem:

Ugye ez egy novellás kötet. Öt híresnek mondható írónő, öt különböző története.

Pozitívum: Rövid.

Negatívum: Nem tetszett!!!

Az öt közül egyetlen egy sztori tetszett. Egyetlen egy! A többi az valami szörnyű volt számomra. Na, de akkor értékelem őket külön-külön:

A pusztító lánya: Én szeretem a vámpíros sztorikat. Pont az a fajta vagyok, aki nem unja meg őket… De ez… Unalmas volt. Nem volt semmi csavar és nem bántásból, de ilyet bármelyik fanfiction oldalon olvasok. (Sőt jobbat is) Tudom, hogy kb. 4 fejezetbe nehéz sok eseményt belesűríteni, de akkor meg ne próbáljon novellát írni. :/

Amúgy azt hittem, hogy ez sokkal jobb lesz, mert nem rég olvastam az írónőnek az Elhagyatva című könyvét és az egészen tetszett... Szóval nagyot csalódtam :/

A virágcsokor: Akár még jó is lehetett volna, ha nem kapartam volna a falat a főhősnőtől. Bunkó volt, szemtelen és akaratos is. Nem szeretem az ilyen szereplőket. De itt legalább volt valami érdekes történetszál…

Madison Avery és a Nagy kaszás: Ímeee! Az egyetlen sztori, ami tetszett. XD Először úgy indított, mint a Virágcsokor. Megtudtam volna fojtani a lányt, hogy mégis mi a fenét képzel magáról? Aztán ahogy haladt a történet kezdett tök érdekessé válni és tudni akartam mi lesz a vége. Erre kibökték a szememet egy olyan befejezéssel, hogy repülnek… aztán kész XD Semmire se kaptam választ! Ezen mondjuk kiakadtam, de ez a sztori tényleg tetszett :D

Csók és árnyék: Ez pedig az volt, amire azt gondoltam tetszeni fog. Jól indult, de tökre eluntam. Viszont itt legalább nagyjából van lezárás és kb. minden kérdésre van válasz, illetve még nevetni is lehet rajta.

Földi pokol: Hmm… Ezt már végig se olvastam…. XD

Szóval örülök, hogy csak a könyvtárból vettem ki…mert most nagyon sírnék, hogy ez helyett vehettem volna valamit, ami jó!

Ami nagyon tetszett:

Madison Avery és a Nagy kaszás.

Ami nem tetszett:

A többi történet.

Idézet:

"Kiáltása visszhangja elmélyítette a világ csendjét."

"– Nem – rázza meg a fejét. – Az apja. Aki egyébként az igazi Drakula család egyik leszármazottja. A fia pedig úgy gondolja, a Drake kevésbé kérkedő és modernebb hangzású.
– Akkor… miért Drakula kölykét akartad megölni, ha az apja az, aki… – Képtelen vagyok kimondani. Nem tudom megtenni."

"– Baromira nem mész sehova!
– Igazán? Hallod ezt a hangot? Ez én vagyok, ahogy a kilincs felé nyúlok.
– Igazán? Hallod ezt a hangot? Ez én vagyok, ahogy bekapcsolom a gyerekzárat."

"– Gratulálok! Ezennel őrangyallá léptél elő!
Barnabas ledermedt, majd döbbenten rám nézett.
– Ez nem előléptetés! Hanem büntetés!"