"Taliát egy átok sújtja… Jack megtöri az átkot.
Mondták nekem, hogy óvakodjak attól az átkozott orsótól, de ez annyira elbűvölő volt, annyira hipnotikus…
Aznap csak egy kis kalandra vágytam, ezért léptem meg a turistacsoporttól. De találni egy kómában lévő várost, benne egy állati dögösen kinéző, alvó kiscsajjal, na ez nem éppen az volt, amire számítottam.
Ugyanott ébredtem, de egy egészen más időben – egy vadidegen csókja ébresztett fel.
Én nem azért csókoltam meg, hogy segítsek rajta. Néha csak úgy csókolózik az ember.
Nem tudtam, hogy aztán ez fog történni. Most aztán alaposan benne vagyok a pácban, mivel az apám, a király engem okol, hogy romlásba döntöttem az országunkat. Nincs más választásom, mint elszökni innen, méghozzá ezzel a közemberrel!
Most aztán jól megszívtam: itt van a nyakamon ez a gügye királykisasszony, plusz a bőröndje, tele az ékszereivel… Az egyetlen jó hír: a szüleim totál ki lesznek kattanva!
Képzeld el, hogy párkapcsolati gondjaid vannak. Aztán zárd az ajkad egy kábultan szunyókáló egyénéhez, akiről aztán kiderül, hogy idestova 316 éves az illető. Vajon egy csók átsegíthet mindenen – akár az időn is?"
Én és a könyv:
Már régóta érdekelt Alex Flinn másik könyve.
Talia folyamatosan csak magával törődött: Én, én, én, én. Mást nem is tudott szajkózni. Állandóan hajtogatta, hogy intelligens és gyönyörű stb.
Jack meg a világ legérdektelenebb embere volt. Áh, kit izgat, hogy mindenfelé utazgatok? Mit nem adnék azért, ha eljuthatnék Rómába, vagy Párizsba!!! Ez meg felbosszantott azzal, hogy ő haza akar menni és bulizni! -.-"
Aztán, amikor ők ketten találkoznak és ugye Jack megtöri az átkot, se lett sokkal jobb a helyzet. Talia esküvőről kezd hadoválni, Jack meg le buta libázza a lányt. XD
Ám! Valahol a történet közepe felé egészen más fordulatot vett a dolog. Talia már nem csak önmagával volt elfoglalva. Észrevette a körülötte lévőket, kedves volt. Jack pedig törődött a lánnyal, kiállt magért. Sőt még a családok is összébb kovácsolódtak.
A végső megoldás is jó volt, hogy végül mi lett a királysággal. Nem volt rossz. Az elejét végig kellett szenvednem, de a végére egészen élvezhetővé vált. (Sőt azért az elején is vannak jó pillanatok)
Ami nagyon tetszett:
A vége
Ami nem tetszett:
Ahogy a szereplők először viselkedtek.
Idézet:
Vágok egy grimaszt, ő pedig folytatja.
– Ó, nem érdekes. Persze hogy erre gondoltál. Mindenki egyetért abban, hogy én tökéletesen káprázatos vagyok.
– Meg szerény."
"A húgom pólóján az alábbi felirat díszeleg: Sokoldalú vagyok. Egyszerre tudok beszélni és idegesíteni téged."
"– De te ébresztettél fel engem! És én csakis az igaz szerelem csókjától ébredhettem fel! Mindemellett egy gyönyörűséges királylány vagyok. Hogy lehet, hogy nem vagy belém szerelmes?
Könnyen."
"– Nos… nekünk meg van egy csomó olyasmink itt Eufráziában, ami százszor jobb, mint a tieid.
– Mint például? A bili? A szolgák? A bubópestis? Mondj egy olyan dolgot a te idődből, ami jobb, mint a miénk!
– A szerelem! – zokogja. – Egymás tisztelete. Az én időmben nem csókoltak meg emberek másokat anélkül, hogy ne lettek volna szerelmesek az illetőbe, és ne akarták volna elvenni feleségül. … Az én időmben tisztelték a hölgyeket!"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése