"Claire Denvers nagy reményekkel kezdi meg tanulmányait a poros kisváros, Morganville egyetemén, de reményei hamarosan rémálommá változnak, amikor összetűzésbe kerül a helyi lányokkal, akik gyorsan megtanítják neki, hogy hol is a helye az iskolai rangsorban. Valahol a sor legvégén. Miután súlyosan megfenyegetik, Claire kénytelen menekülni a kollégiumból, és szűkös anyagi lehetőségeihez képest elfogadható albérlet után nézni a városban. Így kerül az Üvegházba, és így szerez új barátokat és lakótársakat a különc Eve, a lázadó Shane és a titokzatos Michael személyében, aki valamilyen furcsa oknál fogva sosem mutatkozik nappal a többiek előtt. Nemcsak az Üvegház, hanem egész Morganville hemzseg a titkoktól. Azt mondják, a kisvárost valójában a vámpírok irányítják, és nem ajánlatos ujjat húzni velük. Claire érkezésével felborítja a fennálló rendet, és ahogy egymás után bukkannak elő az ősi titkok, úgy kerülnek Claire és barátai egyre nagyobb veszélybe. A házuk előtt pedig már kezdenek felsorakozni a vérszomjas élőhalottak."
Én és a könyv:
Régóta a Várólistámon volt és az Agave kiadónál most csak 500 Ft-ba került.
Véleményem:
Nagyon szeretem a vámpíros sztorikat. Ha gonoszak, ha jók, ők az egyik kedvenc fantasy lényeim. Ettől a könyvtől kicsit paráztam, mert Molyon nem valami magas az értékelése, deeeee —> Egész jó volt.
Határozottan rosszabbra számítottam. Főleg, amikor még csak az elején tartottam. Tök hirtelen beleugrottunk az eseményekbe és kezdetben én is hülyének néztem Eve-t. XD Mondtam is magamban, hogy talán valami enyhén pszichológusra szoruló emberekről fog szólni a könyv?
De aztán mindenre magyarázatot kaptam és elég érdekes környezetbe csöppentem. Mindent lépésről-lépésre ismerhetünk meg és rájövünk, hogy főhősnőnk hatalmas kalamajkába keveredett. Aztán eléggé pörögtek az események, mindig történt valami. Még akkor is, ha csak egy Brandon vagy Monica féle támadás, de valami mindig volt. Ez kifejezetten tetszett, mert így nem untam el magamat.
Természetesen az sem volt hátrány, hogy a főhősnő nem volt idegesítő. Igaz, hogy nem zártam a szívembe, de nem volt rossz szereplő. Sőt a végére egészen menőnek nevezhettem.
Voltak jó poénok is – többségét Shane szolgáltatta, aki a kedvenc szereplőm lett a sztoriban – és a vége nagyon izgalmasra sikerült.
Azt nem mondom, hogy a folytatást is elolvasom, de az első részt mindenképpen érdemes volt megvennem.
Ui: Azért az a sok szóismétlés kicsit zavaró volt. Még nekem is.
Ami nagyon tetszett:
Shane
Ami nem tetszett:
Volt egy mondat, ami szerintem nagyon nem kellett volna... -.-"
Idézet:
– A ház előtt. A szoba miatt jött
– És először jól megagyaltad, hogy kiderüljön, elég kemény-e?
– Kapd be, Shane!"
"Claire ezt is leírta. – És a kereszt?
– Na, az tuti bejön.
– Miért?
– Talán mert a vámpírok mind egy szálig gonosz, lelketlen, vérszívó szörnyetegek?
– A tesitanárom is pontosan ilyen volt hatodikos koromban, de ő nem félt a kereszttől."
"– Na csússz arrébb, haver, ennyire azért nem vagyunk jóban.
– Bezzeg tegnap éjjel nem ezt mondtad."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése