Delírium

Tartalom:

„Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem.”

"LAUREN OLIVER már első, remekbe szabott regényével lenyűgözte az olvasókat. A Mielőtt elmegyek a Publishers Weekly elragadtatott kritikájában „nyers, érzelmes, helyenként gyönyörű” könyvként szerepelt, amelynek vége „merész, ugyanakkor szívfacsaró”. Az írónő rég várt második regényével, amely egy disztópikus trilógia első kötete, ismét kivételes tehetségéről és sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot."

Én és a könyv: 

Tetszett a sorozat trailere és gondoltam elolvasom a könyvet :D

Véleményem:

A sztori eleje rettentően lekötött. Nagyon érdekesnek tartottam azt, hogy a szerelmet betegségnek tartják és valóban TILOS! Ez teljesen magába szippantott. Plusz az is tetszett, hogy nem a főhős kezd bele a lázongásba, hanem eleinte a legjobb barátnőjét próbálja megóvni. Aztán persze feltűnt Alex is, akit teljesen megkedveltem. Az egyik mondatával teljesen levett a lábamról XD „Akkor hadd mutassam meg!” – azt hiszem így volt.
Lenaval (Na de a teljes neve... jujj XD Magdaléna... O.o Hát mázli, hogy inkább csak becézték, mert ez a név valahogy nem jön át nekem.) se volt gondom, akkor sem idegesített, amikor hitte, hogy a betegség valami szörnyű dolog. Érthetőnek tartottam, hogy fél, plusz így nevelkedett stb.

Aztán valahol a közepe körül kissé eluntam a dolgot. Semmi extra nem történt – számomra.
Majd a vége felé megint beindultak az események… és a befejezés… O.O Úh!!! Ez a befejezés nagyon nem fair XD Bár sejtem, hogy a folytatás miről fog szólni… sőt azt is megkockáztatom, hogy
SPOILER: Alexet kikezelik és mikor Lena megakarja menteni, már nem lesz szerelmes. Szerintem legalábbis valami ilyesmi történhet a kövi kötetben. Talán egyszer elolvasom :D SPOILER VÉGE

Összességében: Érdekes volt, lekötött és adott valami újat. Úgyhogy legalább egyszer érdemes elolvasni.

Ami nagyon tetszett:
Első csók!!!

Ami nem tetszett:
Az unalmas rész.

Idézet:


"– Mitől félsz?
– Meg kell értened. Én boldog akarok lenni. (…) Én csak normális akarok lenni, mint mindenki más.
– Honnan tudod, hogy attól leszel boldog, ha olyanná válsz, mint mindenki más?"




"Eddigi életem tizenhét évében és tizenegy hónapjában soha, egyszer sem gondoltam így a lakóhelyemre. Arra összpontosítottam, hogy mit zárnak ki a határok, nem arra, hogy közben minket bezárnak."




"Azok a legveszélyesebb betegségek, amelyek elhitetik velünk, hogy jól vagyunk."