"A legifjabb Fuentes testvér mindent elkövet, hogy a családját megvédje
Luis Fuentest mindig távol tartották a bandaháborúk erőszakos világától, amely a bátyjai életét megmérgezte. Luis így máshol kockáztatja az életét – hol hegyet mászik a Sziklás-hegységben, hol űrhajózásról álmodik. Mindegy, csak jöjjön az adrenalinlöket.
Nikki Cruz három szabályhoz tartja magát: minden fiú hazudik, hogy megkapja, amit akar, ne bízz olyan fiúban, aki azt mondja, hogy szeret, és soha, de soha ne randizz Fairfield déli részén élő fiúval. A szülei ugyan Mexikóból származnak, de orvosgyerekként inkább tartozik az előkelő északiakhoz, így az iskolában nem vállal közösséget a Latin Vér tagjaival. Aztán amikor Alex esküvőjén összefut Luis Fuentesszel, hirtelen kedve támad megszegni a maga által felállított szabályokat.
Luis számára először az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy elérje, Nikki újra esélyt adjon egy déli oldalon élő srácnak, de aztán felbukkan az életében Chuy Soto is, a Latin Vér új vezetője. Chuy egy igen kínos titkot tár fel Luis előtt a Fuentes családról, így a fiú kételkedni kezd mindenben, amit valaha hallott, tanult. A Nikki iránt érzett szerelme elég lesz-e ahhoz, hogy távol maradjon attól a sötét és kegyetlen világtól, amelynek a peremén pengeélen táncol?"
Én és a könyv:
Mivel az első két kötet már olvastam, ezt sem hagyhattam ki. :D
Véleményem:
Paráztam a befejező kötettől.
Főleg úgy, hogy sok véleményben olvastam, hogy Nikkit az elején nem igazán kedvelték.
Plusz sejtettem, hogy Carlos és Kiarat nem lehet felülmúlni. :P Tényleg nem lehetett. Viszont ez a kötet is jó volt. :)
Én Nikkit teljes mértékben megtudtam érteni és tetszett ez a kissé lelkileg összetörtség. Átéreztem, hogy miért fél és miért olyan szkeptikus, hogy miért nem akarja közel engedni magához a pasikat. Én nagyon megszerettem a karakterét. :)
Luis pedig a legnyugisabb testvér… Áh, dehogy! XD Egyik legkedvencebb jelentem, amikor a kórházban van és egy egész háremnyi lány jön hozzá látogatóba. XD
Azért volt olyan, ami miatt haragudtam rá, de ez mindegyik srác sztorijánál megesett. XD Plusz nem csak ő tehetett róla.
Összességében: Szeretem ezt a sorozatot.
A Fuentes tesók nagyon szerethetőek, akárcsak a barátnőik.
Imádom, hogy a lányok mind kaptak egy nagyon jó legjobb barátot is.
Azt is szerettem, hogy bár tudtam ez a sztori is Happy Endel fog végződni, mégis izgultam.
Végül pedig imádom az Epilógusokat, mert olyan jó látni, hogy mi történt velük :D
Véleményem:
Paráztam a befejező kötettől.
Főleg úgy, hogy sok véleményben olvastam, hogy Nikkit az elején nem igazán kedvelték.
Plusz sejtettem, hogy Carlos és Kiarat nem lehet felülmúlni. :P Tényleg nem lehetett. Viszont ez a kötet is jó volt. :)
Én Nikkit teljes mértékben megtudtam érteni és tetszett ez a kissé lelkileg összetörtség. Átéreztem, hogy miért fél és miért olyan szkeptikus, hogy miért nem akarja közel engedni magához a pasikat. Én nagyon megszerettem a karakterét. :)
Luis pedig a legnyugisabb testvér… Áh, dehogy! XD Egyik legkedvencebb jelentem, amikor a kórházban van és egy egész háremnyi lány jön hozzá látogatóba. XD
Azért volt olyan, ami miatt haragudtam rá, de ez mindegyik srác sztorijánál megesett. XD Plusz nem csak ő tehetett róla.
Összességében: Szeretem ezt a sorozatot.
A Fuentes tesók nagyon szerethetőek, akárcsak a barátnőik.
Imádom, hogy a lányok mind kaptak egy nagyon jó legjobb barátot is.
Azt is szerettem, hogy bár tudtam ez a sztori is Happy Endel fog végződni, mégis izgultam.
Végül pedig imádom az Epilógusokat, mert olyan jó látni, hogy mi történt velük :D
Ami nagyon tetszett:
Harisnyavető verseny.
Paco *-* Annyira cukiiii!!!
Ami nem tetszett:
Amikor Luis hülye volt. XD
Idézet:
"– Ti most komolyan veszekedtek? – kérdezi Alex. – Egy éve nem láttátok egymást.
– Szeretünk vitatkozni – mondja Carlos. – Két dolog van, amiben jók vagyunk, ez az egyik. Ugye, mamacita?
Kiara a plafonra emeli a pillantását. – E-e-emlékeztess csak rá, miért is szerettem beléd?
Carlos pimaszul vigyorogva magához húzza. – Később megmutatom."
"Carlos felhúzza a szemöldökét. – Kikkel lógsz, Luis?
– Közöd hozzá, mint eszed, tehát semmi."
"– Az ember néha jó úton jár, aztán jön egy útelágazás. Néha úgy dönt, hogy egyenesen megy tovább, az rendben is van. Néha viszont a másik út érdekesebbnek tűnik, így aztán az ember arra lép rá, hogy felrázza maga körül a dolgokat."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése