A nyugalom tengere

Tartalom:
"A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt."



Én és a könyv: 
Nem keltette fel az érdeklődésemet sem a borító, sem a tartalom. Aztán beleolvastam és tudtam, hogy muszáj megvennem. XD

Véleményem:
Nem vagyok kibékülve a drámákkal. Eddig egyikre se mondhattam azt, hogy 100%-ig tetszett. Erre se mondanám. Mondjuk úgy, hogy 93%-a tetszett.

Leginkább nem a történet fogott meg, hanem a karakterek. Remekül fel vannak építve, szinte kilépnek a könyvből. A kedvencem Drew lett, aki hangsúlyozza, hogy ő mekkora szemét és pöcs, de szerintem épp az ellenkezője igaz. (Olyan ember meg nem létezik, aki nem szokott hibázni) Ha Drewnek lenne külön könyve, tuti megvenném.
Josh, hát kicsit megharagudtam rá a könyvbeli egyetlen hibája miatt. XD Jó! Kicsit nagyon. Ám ezt leszámítva elég érdekes karakter és érthető a viselkedése is. Nagyon aranyosnak tartottam, hogy Napsugárnak hívja a lányt, mert ez először csak gúnyolódásnak indult és aztán rajta ragadt. :D
Nastya, végül is minden róla szól. Őt akarjuk megfejteni, az ő történetére akarunk rájönni. Josht hamarabb megismerhetjük, tudjuk mi történt vele(sőt mindenki tudja). Aztán, amikor már tudjuk, hogy mi volt azon gondolkodunk, hogy akkor most mi lesz? Felépül a lány? Túl tud lépni? Boldog lesz? Plusz igen megtörtént, ami megtörtént, de nem sajnáltatja magát vagy kesereg, hanem inkább másra koncentrál és tudja, hogy nem tökéletes. Sőt látja, hogy kissé önző is, de ezt is felvállalja. Tetszik, hogy nem lép túl a dolgokon. Nem bírom, ha olyan szereplőkről kell olvasnom, akik egyszerűen csak mennek tovább, megbocsájtanak. Szerintem az nem lenne életszerű.
Nastya és Josh kapcsolata csodálatosan lett kialakítva. Ebben az értelemben mindenképpen csillagos ötöst érdemel a könyv. Nem ugranak egymás nyakába rögtön az első oldalakon, még csak azt se olvashatjuk a legelején, hogy: áh, milyen szívdöglesztő stb. Lassan, fokozatosan épül.
Ez a történet egy mesélővel nem lehetett volna ilyen jó. Szóval szükséges volt Josh szemszögén keresztül is látnunk a dolgokat.
Végül az írónő a képünkbe vágja a megdöbbentő részt! Amúgy ez eléggé szokása. XD Nincsenek felvezetések vagy olyasmik, amiből sejtheted, hogy na most meg fog történni valami. Egyszerűen csak "hopp, megtörtént". Én meg csak nézek, hogy: Mi a fene? XD
Amikor pedig kiderül minden, el kellett gondolkodnom azon, hogy ennek így semmi értelme. Először nagyon dühös lettem. XD Aztán meg arra gondoltam, hogy: Ez így tökéletes, ennél jobbat ki se lehetett volna találni.
Tetszett az is, hogy nem kapunk cukormázas befejezést. Az utolsó mondat igazán hatásos.
Engem ugyan nem siratott meg, de elég sok résznél lettem libabőrös. Ajánlom? Maximum azoknak, akiknek erős az idegzetük. Ellenkező esetben: ripityára törik a lelketek és csak ezen a könyvön tudtok majd gondolkodni. XD

Ami nagyon tetszett:
Amikor Cayl elviszi Nastyat a galériába.

Ami nem tetszett:
Josh idióta döntése -.-" De igazából még azt is megértem... talán ezért bosszant XD

Drew *-*

Idézet:


"Legjobb tudomásom szerint három dolog biztosan történt tegnap éjjel :egy, kis manók másztak fel a fejemre, és teljesen összegubancolták a hajamat ; kettő, tuti nyitott szájjal aludtam, mert valami belemászott, aztán megdöglött ott ;és három, egy örvény beszippantott valami rajzfilmes világba, ahol a fejemre pottyantottak egy üllőt."


"– Ne már, perverz azért nem vagyok. Nem szoktam belopózni a szobádba, hogy nézzelek, miközben alszol."


"Nem akarom a szerelemmel járó felelősséget és elvárásokat. Nem akarok egy másik ember csalódottságának oka lenni."


"– Értem, hisz nyilván terhes vagyok, ha fagylaltra vágyom. Mindjárt azzal jössz, hogy biztos menstruálok, hiszen egy lány csakis amiatt lehet zaklatott. De persze mivel pasi vagy, nem fogod használni a menstruál szót, hanem valami balfaszságot mondasz helyette, mint például megjött a Mikulás."