Virágok a padláson

Tartalom:
"A szerző első öt könyve – Anya és lánya, Sötét angyal, Kárhozottak, Az éden kapuja – megérdemelt sikert aratott Magyarországon is. S most elkezdjük a világhírnevét megalapozó – ugyancsak öt regényt felölelő – Dollanganger család történetét, melynek minden egyes kötete páratlanul sikeres bestsellerré vált az Amerikai Egyesült Államokban.
Olvasók milliói követték végig megbabonázva a Dollanganger gyerekek szívszorító történetét – a gyerekkortól a felnőttéválásig – hogy megtudják mi volt az a szörnyű titok, amely a család szenvedéseit s borzalmas tragédiáját okozta."



Én és a könyv: Láttam az új filmet és kíváncsi lettem a könyvre.

Véleményem:

De nehéz volt megtalálni ezt a könyvet XDDD 

(4. kötetig megszereztem... Pont az utolsó hiányzik >.<")

Ehhez a könyvhöz képest a Rómeó és Júlia egy boldog sztori.
Féltem, mert nagyon szerettem volna, hogy jó legyen.
Annyira sokat kutakodtam utána és nagyon nehezen tudtam megszerezni. Aztán végre a kezemben tartottam és rettegtem elolvasni. XD
Viszont kedvenc lett.
Nemrég azt írtam egy véleményemben, hogy dráma nekem még sosem tetszett 100%-ig. Nos, ez a könyv kétszer is 100%-os.
Kétszer is elsírtam magamat és többször is le kellett tennem, mert egyszerűen nem bírtam azt a

kegyetlenséget, ami le volt írva. De ahogy letettem már vissza is vettem a kezembe, mert tudnom kellett, hogy mi lesz a gyerekkel. Éjjel háromkor még a legjobb barátnőmnek írtam egy üzenetet a következővel: „Ahj már! Tépd ki a kezemből xD nem bírom letenni xD”
Az érzelmek annyira átjönnek, hogy szinte én is a padláson ültem velük. A legrosszabb az volt, hogy az elején még én is bíztam az anyjuk megnyugtató beszédében. Elhittem, hogy úgy lesz, ahogy mondja. Végül lassan, fokozatosan érződött, hogyan veszítik el a reményüket. (Velük együtt én is) Nagyon megrázó volt ilyesmiről olvasni. Cahtynek és Chrisnek hamar fel kellett nőniük és átvenniük a szülő szerepet. Sok mindennel meg kellett küzdeniük, és csak teltek a napok, a hetek, az évek…
De a legjobban az sokkolt, amire Chris rájött. (A végén) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a folytatás miről szól. De nem hiszem, hogy holnap neki kezdek…
Ezt még meg kell emésztenem, a lelkemnek össze kell szednie a széttört darabjait XD

Ui: A könyv ezerszer durvább, mint a film :D

Ami nagyon tetszett:

Drámai 

Ami nem tetszett:

Az anya -.-"

Idézet:

"A szivárvány végén aranykapu várt ránk. Csak éppen képtelen voltam szabadulni a gondolattól, hogy a szivárvány illékony, mint a buborék, az arany viszont súlyos teher, s mióta világ a világ, rengeteg bajt hozott az emberekre."

"Egyhangúan teltek a napjaink.
Mit lehet kezdeni az idővel, ha túlságosan is sok van belőle? Mit nézzen az ember, ha már mindent látott maga körül? Mire gondoljon, ha az álmodozás csak bajt okozhat? Elképzeltem, milyen érzés szaladni a mezőn, bújócskázni a fák között, magam elé idéztem, hogy úszkálok a közeli tóban vagy a hűs, hegyi patakban, de az álmok gyöngének bizonyultak, mint a pókháló, könnyű volt elszakítani őket. És hol volt a boldogság? A tegnapban? A holnapban? Mert abban az órában, abban a percben és abban a másodpercben nem.
Egyetlen dolog volt csak, ami megmaradt nekünk – a remény."

"Végül is a szerelem váratlanul születik, nem lehet józanul, előre megtervezni. Nem határozhatja el az ember, kibe fog beleszeretni. Ámor nyilai vakon találnak célba."