Túl a végtelenen

Tartalom:
"Mi kell ahhoz, hogy valaki életben maradhasson egy hazugsággal teli űrhajó fedélzetén?
A tizenéves Amyt lefagyasztották, hogy az Isten Útja űrhajó fedélzetén évszázados út után eljuthasson egy távoli csillag bolygójára. A fiatal lánynak mindenről le kellett mondania. Hátrahagyta a fiúját, a barátait és az egész bolygóját, hogy a szüleivel együtt a Csillagközi Életbárka Program résztvevője lehessen. Azzal a szilárd meggyőződéssel merültek el a fagyasztómedence dermesztő folyadékában, hogy három évszázad múlva egy új bolygón, a Centauri Földjén ébresztik fel a családot. Mielőtt azonban az Isten Útja célba érhetett volna, valami történt a lefagyasztott testeket őrző raktárban. Valaki titokzatos módon hozzányúlt a negyvenkettedik számú fagyasztótartályhoz és Amy kis híján meghalt, amikor erőszakosan kirángatták fagyott álmai közül. Ötven év magány vár rá.
Ráadásul valaki meg akarta gyilkolni.
A földi tizenéves egy különös, zárt világban találta magát. Az űrhajó fedélzetén minden értelmetlennek tűnik. Az Isten Útja 2312 utasa vakon hallgat zsarnoki, félelmetes vezetőjük szavára. A könyörtelen kiskirály lázadó utódját, Korost viszont valósággal lenyűgözte a lány. Az ifjú arra is szeretne rájönni, hogy alkalmas-e az űrhajó vezetésére.
Amy annyira szeretne megbízni Korosban. De hát hogy a csudában bízhatna meg egy olyan fiúban, aki még sosem járt a hajó hideg, fém falain kívül?
A kétségbeesett lány csak abban lehet biztos, hogy barátjával együtt halálos versenyfutás előtt állnak. Ki kell deríteniük az Isten Útja rejtett titkait, mielőtt újra lecsapna rá a gyilkos, aki már egyszer megpróbálta megölni."



Én és a könyv:
A blogturnén láttam és nagyon megtetszett a borító, illetve ez az űrbéli helyszíni :D

Véleményem:
Őszintén mondom, hogy én tökre másra számítottam. XD
Viszont nem csalódtam.
Szerintem nagyon jól megalkotta az írónő az űrbéli világot és a kialakult helyzetet.
Az elejét kicsit untam…. Na, jó! Nagyon untam! XD
Számomra lassan indultak be az események. Viszont, amikor beindultak, akkor már nem volt megállás. Az utolsó kb. 180 oldalt egy szuszra elolvastam.
Elkezdtek mindenféle információkkal dobálózni és minden titokra fény-derült. Volt titok, amit ki lehetett következtetni, de voltak amikre nem jöttem rá magamtól. :D
A gyilkos kilétére például, rájöttem.
Azt hittem, hogy a szerelmi szálon kicsit nagyobb lesz a hangsúly. De engem ez különösebben nem zavart. Nem hiányoltam. Viszont akkor már azt az egyetlen csókot se tettem volna bele. Azt a csókot tartogathatták volna a következő kötetre :P Na mindegy, azért így is jó volt. Különben is, ha nem lett volna benne, akkor meg az lenne a bajom XD
Koros és Amy érdekes karakterek voltak és kedvelhetőek is, de én különösebben nem zártam őket a szívembe.
Végül a vége: Nekem tetszett, ez a befejezés. Nem volt az a tipikusan átlagos befejezés. :)

Ui: Annyira szép a borítója és élőben még sokkal szebb *-*

Ami nagyon tetszett: 

17. fejezet

Ami nem tetszett: 

Az eleje

Idézet:

"Még ha csendben maradsz, még ha ki is zársz minden zajt, a testedben akkor is zeng az élet hangzavara."

"– Ősfő nem szereti a „zavaró tényezőket” – magyaráztam Amynek. – Ki nem állhatja, ha valaki más, mint a többiek. Az hajtogatja, hogy a különbözőség a széthúzás első oka.
– Ez az idióta pont olyan, mint Hitler volt. – morogta Amy."

"– Ezt a hajót titkokból építették. És titkokra van szükség a létezéséhez"