Vaskirály

Tartalom:

"Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.

Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez."

Én és a könyv: 

Tegnap nagyon olvashatnékom támad, ezzel a könyvel pedig már régóta szemeztem. Folyton nézegettem a könyvesboltban és többször is elolvastam a tartalmát, de valahogy sohasem vettem meg. Na... most se vettem meg, hanem egy ismerősöm adta kölcsön. :D

Véleményem:

A tartalom már megint lelövi a poént a sztoriban. Igaz, hogy elég egyértelmű és még az is rájön, aki nem olvasta a tartalmat... de akkor is. XD

De vissza a történethez: Se perc alatt észre se vettem és már majdnem a könyv felénél voltam. Érdekelt a történet és vártam, hogy végre megjelenjen az ifjú herceg... akire szerintem túl sokat kellett várnom... Türelmetlen vagyok. De amikor végre megjelent. ^^ Szóval elég egyértelmű, hogy az én kedvencem Ash volt. Meghan karaktere szerintem még nem bontakozott ki igazán - na nem mintha Ashé kibontakozott volna. A szereplők közül még nagyon tetszett Kacor. (Bár a nevével nem vagyok kibékülve. Mondjuk a könyv végére kezdtem megszokni) Tetszett a tündér világ. Én nagyon szeretem, ha mindenféle misztikus lénnyel van tele egy történet. Ez volt az első tündéres olvasmányom és őszintén szólva ódzkodtam tőle. De most már belátom, hogy egy tündéres könyv is lehet élvezhető. 

A sztori is elnyerte a tetszésemet: 

Kalandos volt: A főszereplő folyton bajba került és egy perc nyugta sem akadt. 

Romantikus volt: A jeges szívű herceg... és... érződik egy bizonyos szerelmi háromszög is. Kíváncsi vagyok, hogy vajon lesz-e belőle valami.

Mesés volt: Ha nem lettek volna olyan részek, hogy a Kiméra éppen kiszedi valaki beleit, akkor simán elment volna egy esti mesének is. :D

Vicces: Nem mondom, hogy olyan szinten vicces, mint az Időtlen szerelem trilógia - attól nagyon messze áll -, de volt pár olyan rész, amin elmosolyodtam.

Kíváncsian várom mit lehet még kihozni ebből a sztoriból, úgyhogy elfogom olvasni a folytatást is.

Ami nagyon tetszett:

Az Elíziumi bál.

"– Háborút? – Valami hideg érintette az arcomat, felpillantottam. Hópelyhek kavarogtak a villámok-szabdalta égen. Kísértetiesen gyönyörű volt. Megborzongtam. – És akkor mi lesz? 
Ash közelebb lépett. Elsimította arcomból a hajamat. Mintha elektromos sokk ért volna, a gerincemtől egészen a lábam ujjáig. Hideg lélegzete csiklandozta a fülemet, ahogy közelebb hajolt. 
– Meg foglak ölni – suttogta […]"

Ami nem tetszett:

Alig ismerhettem meg a szereplőket. Remélem a további kötetekben ez változni fog.

Milyen szép rajzokat találtam *-*