Éjfél ​kisasszony

Spoilert tartalmazhat az előző Árnyvadászos kötetekre nézve!!!
Tartalom: 
„Igen, ​​árnyvadász vagyok. Éles kard, még élesebb nyelv.”
Főszerepben az árnyvadászok!

"Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket.
Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal, egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza…
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek?


Cassandra Clare új sorozatának szívfacsaró első része telis-tele van csillogással, bűbájjal és persze árnyvadászokkal…"

Én és a könyv: 
Szeretem az Árnyvadászos sztorikat és még szép, hogy érdekelt Emma és Julian. *-*

Véleményem:
Sokak értékelésében olvastam, hogy nehéz erről a kötetről spoiler nélkül írni.
És hát szerintem is így van, mert az ember úgy érzi, hogy minden fontos benne; minden mozzanat, minden rezdülés.
Maga sztori sokban hasonlít az előző kötetekre nézve, de sokban más is.
Szerintem például ezt a kötetet kezdetektől átjárja a kissé szomorkás hangulat, hiszen a családra ránehezülnek a veszteségeik súlya. Valahogy minden oldalon érződik a háttérben meghúzódó fájdalom.
Voltak érdekes fordulatok, melyekre az ember nem is számított. (Legalábbis én nem xD)
Tetszett, hogy Cassie nem söpörte szőnyeg alá a nyomozás vonalát, hanem szépen ki lett bontva. Őszintén szólva én nem jöttem rá a főgonosz kilétére. :D
Akcióban sem volt hiány, nem is egy harcos rész akadt, ahol végig izgulhattam a kaszabolásokat.
Voltak gyönyörű részek, amelyekbe szinte beleremegett a gyomrom és sajnos gyötrelmesek is.
A vége egy kissé összetörte piciny szívemet, mert ez így annyira nem fair.
A következő részben tuti szenvedni fogok...
Juliant imádom, egyszerűen imádom. Igazán más, mint elődei; Jace vad volt és pimasz, Will is mindig a bajt kereste.
Julian viszont megfontolt, szelíd, ám mégis ádáz. Bármit megtenne a szeretteiért, ami az nagy Árnyvadász történelemben nem újdonság. Ám ő nem csak egyszerűen fegyverekkel és szavakkal harcol értük. Hatalmas áldozatokat tett meg, hogy egybetartsa őket. A kistestvérei - ahogy sokszor hangsúlyozzák -, már szinte a saját gyerekeinek tekinthetők. Meg kellett tennie a dolgokat, mert senki más nem tudta megtenni helyette. A szívem szakadt meg érte. Annyira együtt tudtam érezni ezzel a kissé bánatos, összetört szívű karakterrel.
Emma pedig kicsit olyan, mint egy Jace és Will keverék csak éppen lányban. :D
Tetszett az elszántsága és, hogy magáénak érzi a Blackthorn családot és nem csak Julian kedvéért tenne meg bármit, hanem a kicsikért is...
Aztán ott van Mark, akiben néha csalódtam... De csak azért, mert néha a családnak is csalódást okozott és ez nekem is fájt. De közben pedig nem lehet őt hibáztatni, hisz nehéz dolgokon ment keresztül és jópofa tudott lenni. Ráadásul nem gondoltam volna azt, ami kiderült róla és hát alapból egy kedvelhető figura. (Mondjuk őt most épp utálom ... A vége miatt...XD)
A gyerekeket is mind megkedveltem és remélem, hogy a következő kötetben még ennél is többet fognak szerepelni.
Cristináról már nem is beszélve - én komolyan nem gondoltam volna, hogy őt is így megszeretem. :D
Azt meg szinte meg sem kell említenem, hogy Cassi gyönyörűen és részletgazdagon fogalmaz. Néha olyan hasonlatokat hozott, amiktől szinte kirázott a hideg, mert annyira megérintettek. Viszont ebbe most ici-picit bele is kötnék, mert néhol soknak éreztem a folytonos ismételgetést; szerintem ha tízszer nem volt leírva, hogy Juliannak szegfűszeg illata van, akkor egyszer sem. XD
Érdeklődve várom, hogy vajon mi lesz még a folytatásokba. (Igaz már előre félek, hogy csak még jobban kifacsarja a szívem.)
Végül így a végére: Nagyon tetszett, hogy régi szereplőink is feltűntek. Szuper volt őket látni.
Ui: Úgy imádom Poe-t! Nagyon tetszett, hogy épp az ő egyik verse volt az ötletadó. ^^

Ami nagyon tetszett: 
Úgy összességében imádtam, de leginkább Juliant tudom kiemelni - oda és vissza vagyok érte.

Ami nem tetszett: 
A vége felzaklatott(Bár azt nem mondanám, hogy nem tetszett xD)

Idézet: 
"– Miért húztad ki a nyilat? – faggatta, és lehúzta a saját pulóverét. Egy spagettipántos trikót viselt alatta. Megtörölgette Julian mellkasát és oldalát a pulcsival, felitatta a vért, amennyire csak tudta.
Julian egyre jobban zihált.
– Mert amikor valaki… beléd lő egy nyílvesszőt… – hörögte –, nem az a legelső reakciód, hogy… „Köszi szépen a nyilat, azt hiszem, megtartom.”

– Jó tudni, hogy a humorérzéked sértetlen."

"– Egy ilyen, mint én – folytatta Malcolm – ötszáz olyannal ér fel, mint ti. Ha akarnám, hat másodperc alatt szénné égethetnélek titeket, és a hamvaitokkal kitömhetnék egy plüssmackót a barátnőmnek. Nem mintha most épp járnék valakivel – tette hozzá. – De amíg élünk, remélünk."

"Azt kívánta, bár elfeledhetné a sötétséget, amit a szeme sarkából lát meg-megvillanni. Azt kívánta, bár behunyhatná a szemét, és elengedhetné magát, bár elfeledhetné egy pillanatra, hogy ha elesik, nincs, aki elkapja."

"– Túl gyorsan vezetsz – mondta Mark.
Emma felhorkant, és ellenőrizte a mellkasán a szíjat, amivel mához rögzítette a Cortana tokját.
– Mintha csak Juliant hallanám.
– Nagy örömet okoztál nekem – folytatta Mark, és melléje lépett. – Úgy éreztem magam, mintha ismét a Vadűzéssel repülnék, megízlelve az ég vérét.
– Na, jó, inkább mintha a bedrogozott Juliant hallanám – mosolyogta Emma."