Tartalom:
"Miután Simont elrabolják a tündérek (hogy miért rabolja el mindig valaki?), gyorsan szövetségeset köt a Dark Artifices egyik főszereplőjével, Mark Blackthornnal, aki a Vadűzéssel tölti a napjait arra várva, hogy az árnyvadászok kiszabadítsák, és hazamehessen a testvéreihez."
Én és a könyv: Szép sorban haladok :D A karácsonyra kapott pénzből vettem.
Véleményem:
Hát talán az összes rész közül eddig ezt tetszett a legkevésbé.
Persze örültem, hogy szerepelnek a Blackthorn tesók. Olyan jó, hogy a Lady Midnight előtt az ember egy kicsit jobban megeshetik őket és már most kíváncsi rájuk és már most szereti őket. *-*
Nem volt rossz ez a kötet sem, csak a hangulat olyan szomorkás és kissé zavaros volt.
Hiszen maga Mark is most kicsit depresszív és zavaros. Rossz volt látni, hogy milyen az élete ott Tündérföldön és mennyire reménykedett. Sajnáltam a srácot.
Simont és a nézeteit pedig imádom. :)
Ami nagyon tetszett:
Sizzy pillanatok.
Ami nem tetszett:
A többihez képest laposabbnak éreztem.
Idézet:
"Egyesek kockahassal születnek, mások eljutnak a kockahasig, megint másokra pedig könyörtelen oktatók erőltetik rá a kockahasat."
"Szerencsés az, aki tudja, hol a szíve. Ők azok, akik sosem lesznek elveszett emberek. Ők végül mindig hazatalálnak."
"A szépség sokszor ezzel jár. Önmagában nem jó semmire. Kifolyhat az ujjaink közül, mint a víz, és megégetheti a nyelvünket, mint a méreg. A szépség sokszor csak egy ragyogó fal, ami távol tartja az embert attól, amit szeret."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése