Tartalom:
"Simon kalandjai az Árnyvadász Akadémián
Emma Carstairs és Julian Blackthorn parabataiok lesznek. Simon és Clary tanúként vesznek részt a szertartáson, hogy láthassák, hogyan jön létre a kötelék, mielőtt ők maguk is parabatiokká válnak rögtön azután, hogy Simon végez az Akadémián – és mert Emma felkérte Claryt. A szertartás azonban váratlan fordulatokat tartogat."
Én és a könyv: Haladok sorban.
Véleményem:
Tudom, az előző kötetre azt mondtam, hogy az tetszett eddig a legkevésbé. De ezennel ez a kötet átveszi ezt a megtisztelő pozíciót. xD
Ez a kötet az elején egy merő katyvasz volt. Az ember csak kapkodta a fejét és én nem érettem, hogy mi a fene folyik itt?
Viszont ez sem volt rossz. A végére pedig természetesen minden a helyére került. (Erről csak zárójelben még annyit: Szerintem senki sem lepődött meg rajta :P)
Kicsit mondjuk reménykedtem benne, hogy a parabatai szertartás részletesebb lesz, de nem baj.
Julian és Emma pedig már nagyon-nagyon érekekel. Alig várom, hogy olvashassam a LM-et.
Ami nagyon tetszett:
Feltűnt Magnus, Jem és Clary :D
Ami nem tetszett:
Kicsit zavaros volt az elején. :D
Idézet:
"– Kicsit szokatlan az ügy – tette hozzá Magnus –, de az árnyvadászoknak nincs semmi bajuk a szokatlan ügyekkel. Imádják a szokatlan ügyeket. Nézzetek csak rá Jemre! Jem maga a két lábon járó szokatlan ügy. Még senki nem tért vissza a Néma Testvérek közül, erre tessék."
"Tessát ráadásul még igazán csinosnak is lehetett mondani. (Lehet, hogy Jem is csinos volt? Simon egy ideje már gyanította, hogy nem ő a legalkalmasabb a férfiak vonzerejének megítélésére.) Vajon mennyire fura csinosnak tartani olyan embereket, akik kétszer idősebbek az ember nagyszüleinél?"
"Will. Soha nem kellett megkérdeznem Willtől, mire gondol. Ami azt illeti, általában jobb volt nem megkérdezni Willtől, mire gondol…"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése