Spirit – Szellem

Spoilert tartalmazhat az előző részekre nézve!!!
Tartalom:
"Hunter Garrity csak azt szeretné, ha békén hagynák. A saját kárán tanulta meg, hogy nem mindennapi képességeiért súlyos árat kell fizetnie. És úgy tűnik, nem engedhet meg magának egyetlen szövetségest sem.
Fuldoklik az ellenséges indulatokban. A nagyapja, akinek viszket a tenyere, ha csak ránéz.
A Merrick fiúk, akik azt hiszik, hogy elárulta őket.
Calla, ez az ármánykodó őrült, aki csalinak akarja használni őt.
És ott van Kate Sullivan, az új lány az osztályban. Ő nem ellenséges. Kate merész. Vicces. Szexi. De ő is forral valamit.
Ahogy az elvileg titkos erők felszínre törnek mindenütt, amerre csak jár, Hunter rájön, hogy valami szörnyűség fog történni. De ahhoz, hogy megtudja, mi vár rá, találnia kell valakit, akiben megbízhat…"


Én és a könyv: 
Kíváncsi voltam a harmadik részre.

Véleményem:
Különösebben nem érdekelt ez a rész, mert azt gondoltam, hogy; Gabriel-en semmi sem fog tudni túl tenni. Plusz Hunter se vált az első két rész után a szívem csücskévé.
Nos, Hunter valóban nem tett túl az előző köteten. De basszus! Mennyire meglepődtem, hogy ez nekem mennyire tetszett.
Először is az írónőt imádom, mert annyira jól tud játszani az érzelmekkel.

Minden egyes szereplőjének az apró  kis rezdüléseiket is áttudom érzeni.
Néhány jeleneten konkrétan majdnem sírtam.
Hunter miatt fájt a szívem, mert szegény annyira meg volt kavarodva. Sokat kellett szenvednie. Összekellet magát szednie. Szinte újra fel kellett építenie magát, hogy rájöjjön ki is ő valójában.
Közben pedig jó nagy galibába keveredett, Calla-nak hála. Egyébként szerintem ez a rész még mindig csak amolyan felvezetése volt annak, hogy szegény főszereplőinkre mi vár még a későbbiekben. De már most látszik, hogy nem lesz könnyű megoldani a dolgot.

A srác nagyszüleire(főleg a nagyapjára) és az anyjára pedig nagyon haragudtam. Jó, az anyja nagyjából kimagyarázta magát, de számomra furák voltak az indokai...
És ebbe a hatalmas kotyvaszba jön Kate, aki kicsit eltereli Hunter figyelmét.
Kate-t különösebben nem kedveltem meg, de igazából nagyon illet a sráchoz. Kellett neki egy ilyen belevaló csaj, aki a szíve mélyén mégis lágy. Viszont, ha kellett jól seggbe rúgta őt.
A végén pedig először meglehetősen kiakadtam.
Mert arra gondoltam: Most komolyan? Hát ennek a fiúnak tényleg nem jár a happy end?

Ui: Imádtam, ha a Merrick tesók is szerepeltek. Kicsit fura is volt, hogy most nem az ő szemszögükből láthatjuk az eseményeket. Ebben a kötetben egészen megkedveltem a legidősebb testvért is :)

Ami nagyon tetszett: 
Úgy összességében

Ami nem tetszett:
...

Idézet:
"Ha nem tudod helyrehozni azt, amit elrontottál, foglalkozz azzal, amit jól csinálsz.
Hunter a lányra nézett.
– Apám is mindig ezt mondta.
– Az én apám is. A rendes apák ilyeneket mondanak."

"Hunter egész testében megborzongott. Levegő után kapkodott, és mindkét kezével megragadta a lányt a csípőjénél, bár abban nem volt teljesen biztos, hogy el akarja-e tolni magától, vagy inkább közelebb akarja őt húzni."

"– Jézusom! Bízol te valakiben egyáltalán?
– Nem. És eléggé biztos vagyok abban, hogy te sem"

"Szerintem csodálatos ember vagy, akinek szörnyű döntést kellett hoznia egy szörnyű helyzetben."