"Nick megszállottja az Erebos című számítógépes játéknak, ami kézről kézre jár az iskolájában. A szabályok elég szigorúak: mindenki csupán egyetlen esélyt kap, hogy Erebost játszhasson. Játék közben egyedül kell lenni és senkinek sem szabad róla beszélni. Aki ezeket megszegi, vagy nem teljesíti a küldetéseit, kiesik, és többé nem is tudja elindítani a játékot. De ami a legérdekesebb: az Erebos olyan megbízásokat ad, amelyeket nem a virtuális világban, hanem a valóságban kell végrehajtani. A képzelet és a valóság zavarosan összemosódik. Aztán a játék arra utasítja Nicket, hogy öljön meg egy embert…"
Én és a könyv:
Már nagyon-nagyon régóta várólistás volt.
"Lépj be!
Vagy fordulj vissza!
Ez Erebos."
Tetszett! :D
Jó volt és újdonság, mivel ilyet még nem olvastam - bár utánanéztem és vannak hasonló témájú könyvek(de nekem ez volt az első ilyen).
Az elején kicsit nehezen indult. Nekem nem volt túlzottan izgalmas az, ahogy Nick felfedezi a játék világát. Persze ennek is megvolt a maga varázsa, mivel ilyenkor az ember úgy érezhette egy kicsit, hogy valami fantasyt olvas.
Harcok skorpió szörnyekkel, aréna küzdelem, gnómok, sötéttündék stb.
Teljesen áttudtam érezni a főszereplőnk imádatát. Egy ilyen játékkal én is szívesen játszanék, ha felkínálná valaki a lehetőséget.
Meg maga az, hogy ezt a játékot nem lehetett megvenni és semmit sem lehett róla tudni, hogy körüllengte a titokzatosság - ez nagyon jó megoldás volt.
Bár közben tuti frászt is kapnék tőle. Hisz olyan dolgokat tudott, amit nem kellett volna. xD
Persze aztán jöttek a bökkenők, amikor minden kezdett eldurvulni... A barátok elszakadoztak egymástól, itt-ott egy fenyegető üzenet és egyéb furcsaságok.
Megjelentek az ellenállók is, akik ellenezték a játékot és a többieket is próbálták lebeszélni róla. Ráadásul a valóságban elvégzendő feladatok is egyre rosszabbak lettek - ahogy azt a tartalom is írta.
Közben elkezdődött a kutatás is, hogy vajon ki és miért készítette az Erebost? Mi a végső cél?
Mondjuk szerintem ez nagyjából kikövetkeztethető volt.
Annyi gondom volt, hogy egyik szereplőt se kedveltem meg különösebben. Nem volt velük gond,nem idegesítettek. Naaaa, mondjuk Nick néha idegesítő volt, amikor nagyon-nagyon idiótán viselkedett a barátaival a játékmánia miatt. De szerencsére később ő is rájött milyen nagy hibát követett el.
Bár itt lényegesen inkább a sztorin van a hangsúly és nem a karakter-központúságon. Szóval ez nem túl nagy hibája a sztorinak. :)
Ami nagyon tetszett:
Az alap ötlet
Ami nem tetszett:
Egyik szereplőt se kedveltem meg túlzottan
Idézet:
"Az emberek néha a legfurcsább dolgokat teszik. Olyasmiket, amiket senki sem feltételezett volna róluk."
"Mit is tud a valóság? Éhessé tesz, szomjassá, elégedetlenné. Fájdalmat okoz, betegségekkel dobálózik, nevetséges törvényeknek engedelmeskedik. De főként: véges.
Minden halállal végződik."
"A jövő számos lehetőséget rejt, mind csak arra vár, hogy megvalósulhasson."
"„Aki ellopja az álmainkat, megöl bennünket.”
– Idézet Konfuciustól – magyarázta Viktor. – Aki az Erebost programozta, nagyon csípi az idézeteket!"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése