Phoenix

Tartalom:
"A tizenhét éves Phoenix egy bűnözőkből álló savant banda tagja Londonban. Phoenix különleges adottsága, hogy képes mások agyát blokkolni, az időt „lefagyasztani”. Ezt a képességét zsebtolvajként kamatoztatja, amíg nem találkozik Yves Benedicttel. A fiúról azonban hamar kiderül, hogy nem csupán egy célpont …Ő a lélektársa, de az egymásra találás ezúttal sem egyszerű, mert a Közösség a hatalmában tartja Phoenix múltját, és a jövőjét is magának követeli. Vajon ők az erősebbek vagy a fiatalok közti kapocs?

Természetfeletti képességek, szövevényes kalandok, szerelem – a Lélektársak trilógia második része végre magyarul is!"



Én és a könyv:
Gondoltam adok neki egy esélyt.

Véleményem:
A kapcsolatom nem indult jól ezzel a sorozattal, ugyanis az első rész nem tetszett. Nyálasnak tartottam és a szereplőket sem szerettem meg. De mivel az új - negyedik - résznek nagyon tetszik a borítója... Arra gondoltam, hogy adok még egy esélyt a dolognak.
Főleg mivel minden egyes rész más-más tesóról szól és bár lehet, hogy Zed és Sky ugyan nem tetszettek, a többiek sztorija még jó lehet.
Már az elején láttam, hogy ez a kötet jobban fog tetszeni, mint az első. :D
Phoenx például rögtön szimpatikussá vált.
Tetszett, hogy nehéz a helyzete és az is, hogy tud a lélektárs dologról is, de még így is benne van a félsz és a kétely. Pedig fél életén át arra várt, hogy eljöjjön az ő "hős lovagja/lélektársa".
Yves is rögtön szimpibb volt, mint Zed. Tetszett, hogy kicsit szerencsétlenek voltak a megfogalmazásai és sok dolgot csak úgy spontán benyögött, mint; Remek tolvaj, ja és a lélektársam is,  amúgy gyertek enni! xD Ezt nagyon bírtam benne. Ja meg persze szerettem, hogy heves volt és bizonyos helyzetekben  csinált olyan dolgokat, amiket nem vártam volna. :D

Arra meg ugye már rég rájöttem, hogy egy könyv akkor tud magának igazán megfogni, ha szeretem a szereplőit. *-*
És ezt a két szereplőt én bizony nagyon szerettem.
Plusz úgy összességében sokkal jobban megkedveltem az egész családot. Nagyon aranyosak.
A savant világ pedig egyre inkább tetszik. :)
Amit pedig még megint csak nagyon szerettem a regényben az, hogy vicces részek is akadtak. ^^

Ami nagyon tetszett: 
A két főszereplő

Ami nem tetszett:
....

Idézet: 
"Még a legnagyobb zseniknek sem sikerül mindig minden… Einstein például egész életében nem talált egy jó fodrászt."

" − Na, leáll a forgalom, ha kimegyünk ebben az utcára? Mit gondolsz, Zed? 

 − Tömegkatasztrófa lesz, baby! (…) 

 − (…) Ha tényleg van még ezekből a brutál cuccokból, felhívom az ízlésrendőrséget, vagy jövő karácsonykor ruhástól felfüggesztelek a fára dísznek."

"– A szépség és az intelligencia nem feltétlenül vannak fordított korrelációban – vágott vissza Yves a bátyjának. 

– Jaj! Ezek a bonyolult kifejezések! – ütötte le a magas labdát Xav azon nyomban. – Bocs, az ilyen sötét alakoknak, mint amilyen én is vagyok, mindent érthetően kell mondani. 

Yves vágott egy fintort. 

– A csinos lányok is lehetnek okosak. Sőt, többnyire azok is! 

– Akkor miért nem ezt mondtad elsőre – kötözködött tovább Xav."