Neptunus fia

Spoilert tartalmazhat az előző részekre nézve.
Tartalom:
"Percy Jackson mellé új hősök társulnak, és a nagy prófécia mind a hét hőse felbukkan…
Percy teljesen össze van zavarodva.
Hosszú álmából felébredve a nevén kívül nem emlékszik semmire. Nagy nehezen mégis sikerül eljutnia egy ismeretlen félvértáborba. A múltjából csak egyetlen arcot tud előbányászni: Annabethét.
Hazelnek halottnak kéne lennie. Az első életét alaposan elrontotta. és a világ veszélybe került egykori ballépése miatt. Most nem kíván mást, mint hogy messzire vágtathasson a gondok elől az álmában látott csődörön.
Frank egy rakás szerencsétlenség. Nagyanyja szerint hősök leszármazottja, de ő ebből semmit sem érez. Ormótlan medvének érzi magát, különösen legkedvesebb barátja, Hazel közelében, akiben teljes mértékig megbízik. Olyannyira, hogy legféltettebb titkát is rábízza.
Mindhármuknak köze van a titokzatos Hetedik Próféciához.
A lélegzetelállítóan izgalmas történet a „másik” tábortól egészen az istenek háta mögötti földig, Alaszkáig ível. Útközben új félistenekkel ismerkedhetünk meg, félelmetes szörnyek, különös lények bukkannak fel és segítik, vagy éppenséggel veszélyeztetik a legújabb küldetés kimenetelét."


Én és a könyv: 
Anyuéktól kaptam karácsonyra.

Véleményem:
2016 első bejegyzése és egyben az első olvasásom is az évben. *-*
Hát azt hiszem erre a könyvre aztán mondhatom, hogy letehetetlen.
Több, mint 400 oldalas és mégis kevesebb, mint egy nap alatt bedaráltam az egészet.
Amúgy túl sok értelmes gondolatot nem tudok hozzáfűzni, mivel szinte csak az jár a fejembe, hogy: Rick Riordan, hogy a fenébe tud ilyen csodálatosságot írni? És, hogy mennyire részletes és mennyire jól van kitalálva. De irigylem ennek a pasinak a képzeletét. xD
Na, de a sztori:
Jajj, Percy de hiányzott az előző kötetből. *-* Olyan jó volt, hogy végre újra ő kapott főszerepet.
Frank-et és Hazel-t pedig nagyon megszerettem. Mindketten nagyon jó karakterek. Bár azért Hazelt jobban a szívembe zártam.
Tetszett, hogy mindkettőjüknek titkaik vannak és, hogy ezekre a titkokra szépen lassan derül fény.
És persze Ella. xD Nagyon bírtam őt is.
A sztori egy kicsit lassan indult be. De ez kellett ahhoz, hogy jól megismerhessük az új szereplőket.
De utána kapunk sok akciót is és nagy harcokat, na meg bőven akad kavarás és annyi sok dolog kapcsolódik egymáshoz, hogy az ember elsőre nem is gondolná. :D
Egyébként a római mitológia nekem nagyon új. Görög történetekből sokat ismerek, de itt amikor dobálóztak a római nevekkel... Ajjj XD Bajban voltam, amíg nem tették hozzá a görög megfelelőt is.
Plusz nagyon érdekes volt megismerni, hogy a római táborban mennyire másképpen élnek. Nem egy Félvér tábor kettőt kaptunk.
Néhány isten pedig sokkal jobb fej romaiként. xD
Ja, és most már 100%ig megértettem ezt a skizofréniát az isteneknél. Végre!

Természetesen a humor sem marad el. Nagyon jó kis poénok vannak a könyveb, amiken hangosan is fel tudtam nevetni. :)

Fhú... És ez a vége... O.O Komolyan mondom, nem is értem, hogy lehet valamit így abba hagyni. xD
A következő kötetre is kíváncsi leszek.
Mázli, hogy a polcon vár.


Ami nagyon tetszett:
A káromkodós paci... XD

Ami nem tetszett:
...


Idézet:
"Az a nagy büdös helyzet a hegyszánkózással, hogy ha mindezt egy nyolcvan kilométer per órás sebességgel száguldó szendvicsestálon teszed, akkor félúton már késő rádöbbenni, hogy elcseszett ötlet volt."

"– Ez mi volt?!
– Egy elefánt.
– Én is tudok olvasni. Minek tartotok golyóálló mellényes elefántokat?!
– Ma este harci játék lesz. Ez Hannibál. Ha kihagyjuk a játékból, megsértődik.
– Azt tényleg nem engedhetjük meg."

"– Van valakinél egy toll?
A légiósok rámeredtek.
Mars felsóhajtott:
– Kétszáz római, és egyiknek sincs tolla? Hagyjuk…"

"– Menjetek innen! – mondta elcsukló hangon. – Varázserőm van… meg ilyesmik."