"Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?
Szép új világ?
Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.
Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.
Te vajon túlélnéd?"
Én és a könyv:
Nagyon érdekelt
Véleményem:
Cseppet nehéz erről a könyvről értelmes véleményt alkotni.
Egyszerre volt bosszantó és lenyűgöző.
Bosszantó, hisz még belegondolni is szörnyű, hogy egy társadalom eljuthat erre a pontra. Miért akarná bárki is szétbontani a saját gyerekét?
Szörnyű és megbocsáthatatlan tett, ha engem kérdeztek. De szerintem nem vagyok ezzel egyedül.
De egyben lenyűgöző is, hiszen ilyesmit még egy másik könyvben sem láttam és képes volt hatni az érzelmeimre.
Kellően brutális. Pedig nincsenek hatalmas háborúk, mint például más disztópiákban.
Az egyik legfelkavaróbb jelenet, amikor az író konkrétan leírja az egyik szétbontást.
Hamar beindulnak az események is és szinte végig pörög. Nagyon gyorsan lehet vele haladni, mert az ember egyszerűen tudni akarja, hogy mi lesz a vége.
Talán az volt az egyetlen gondom az egésszel, hogy nem tudtam megszeretni a szereplőket.
Persze nem utáltam őket, de nem is éreztem túl közel magamhoz egyiküket sem.
Néha logikátlannak láttam egy-egy döntésüket, plusz nem igazán érzem őket kellően kidolgozottnak.
Lev például nagy átalakuláson megy át a könyv során és bár nagyjából minden fontos mozzanatot látunk, ami miatt eljutott erre a pontra... Én még nagyobb hangsúlyt fektettem volna erre.
Risa pedig egészen felületesen volt bemutatva. Azt tudtuk meg róla, hogy megfontolt, okos és kb. ennyi.
Connor pedig a problémás egyén, aki a történet során megtanul bánni az érzéseivel.
Amúgy azt nagyon tudtam értékelni, hogy több szemszögből volt bemutatva a sztori. :)
Igazán tetszett az első rész, egy nap alatt befejeztem. De mégis úgy vagyok vele, hogy a második rész nem érdekel annyira, hogy kaparjam a falat kínomban.
Ami nagyon tetszett:
Felkavaró
Ami nem tetszett:
Kicsit jobban is ki lehetett volna dolgozni a karaktereket.
Idézet:
"– Tehát, ha minden egyes részünk életben marad, de valaki másban… akkor élők vagyunk vagy holtak?"
"Ostoba álmok. Még a jók is rosszak, mert arra emlékeztetnek, milyen szomorú a valóság."
"Egy dolgot mindenképpen megtanul az, aki ilyen sokáig él, mint én: nincsenek se jó, se teljesen rossz emberek. Egész életünkben felváltva járkálunk a sötétségben és a fényben."
"Ha szétbontanak, azt akarom, hogy a szemem egy fényképészé legyen, aki szupermodelleket fotóz – mondja. – Azt kívánom ennek a szemnek.
– Az ajkam kerüljön egy rocksztárhoz – csatlakozik Connor.
– A lábamnak futnia kell az olimpián.
– A fülem legyen egy karmesteré.
– A gyomrom egy ételkritikusé.
– A bicepszem egy testépítőé.
– Az orromat nem kívánom senkinek."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése