Az Árnyvadász Akadémia

Spoilert tartalmazhat az előző kötetekre nézve! (Leginkább Végzet ereklyéire)
Tartalom:
"Miután mondénként, aztán vámpírként élt, Simon nem gondolta volna, hogy egyszer még árnyvadász lehet belőle, ma azonban megkezdi tanulmányait az Árnyvadász Akadémián.
Vajon lehet-e belőle ugyanaz az ember, aki vámpírként volt? Képes lesz-e megint hőssé válni, és megfelelni a barátainak, Isabelle-nek, és legfőképpen önmagának?

„Csodálatos volt, szívbe markolóan vicces és keserédes. Ráadásul mindezt egyszerre.” – Lucy, goodreads.com

„Kétszer is elsírtam magam, és számtalanszor felnevettem. Azt kell mondanom, ez a könyv nagyvonalú ajándék Clare-től és Brennantől azoknak, akiknek hiányzott Simon és a New York-i árnyvadászok csapata.” – Alison, goodreads.com"



Én és a könyv: 
Érdekelt

Véleményem:
Jó, hát ez nem lesz hosszú értékelés, mivel maga a könyv se hosszú és magáról a sztoriról pedig sok mindent nem szeretnék mondani.
Igazság szerint először meglepődtem. Azt hittem a Mennyei tűz végén, hogy Simon visszatért a
többiekhez és minden tök happy. Bele se gondoltam, hogy milyen nehéz lehet neki és mennyi kétség gyötri. Szóval most kaptam egy kis hideg zuhanyt. XD Ez miatt először mérges voltam, de rá kellett jönnöm, hogy így életszerű a szituáció.
Érdekes volt az egész szituáció, hogy bekerül az Akadémiára és az Akadémián semmi sem megy zökkenőmentesen, hiszen nemrég még háború dúlt az Árnyvadász világban. Plusz van egy bizonyos kasztosodás: emberek és született Árnyvadászok.
Kapunk pár új szereplőt is, akik közül;
Georget rögtön megszerettem. Nagyon jó karakter és még van benne egy kis érdekesség is, amire nem is gondoltam volna. Szóval nem volt rossz és tetszett. :)
És a legeslegjobb az, hogy a tipikus Simon humor megmaradt ^^

Ami nagyon tetszett: 
Úgy összességében

Ami nem tetszett:
...

Idézet:
"Továbbállt hát inkább, és megkereste a barátját, Jace-t, aki magában térdelt a burjánzó fűben, és rövid tőre pengéjét egy kővel élezte. Simon feltételezte, hogy jó okkal tette, bár lehet, hogy csak tudta, milyen jól áll neki a dolog. Isabelle és ő elmehettek volna egy közös fotózásra a Faszagyerek magazinhoz."

 "– Figyelj, úgy sejtem, hogy nem lesz már alkalmam később megkérdezni – szólt Simon. – Te meg én elég közeli barátok vagyunk, igaz?
    Jace egy pillanatra rezzenéstelen tekintettel nézett rá, aztán talpra ugrott.
    – Abszolút! Így vagyunk egymással. – Összefonta két ujját. – Vagyis igazából inkább így. – Megpróbált még egyet csavarni rajtuk. – Kezdetben volt köztünk némi feszültség, mint később talán fel tudod majd idézni, de mindent tisztáztunk, amikor odajöttél hozzám, és bevallottad, hogy borzasztóan féltékeny vagy, és most téged idézlek, az észbontóan vonzó külsőmre és az ellenállhatatlan sármomra."

"Simon lova vagy teljesen hülye volt, vagy egy zseni, aki rájött, hogy Simon még véletlenül sem tudja irányítani. Vándorútra indult hát az erdőben, hátán a felváltva könyörgő, fenyegetőző és megvesztegetéssel próbálkozó fiúval. Ha a ló olvasta Simon minden gondolatát, akkor igazi szadista volt."