Méregtan

Tartalom:
"Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget. Merénylet, mágia, megpróbáltatások…"


Én és a könyv: 
Nagyon sok jó véleményt olvastam róla.

Véleményem: 
Ez is egy régebbi könyvecske, szóval nem a legfrissebb az élményem. :D
Valahogy nekem hiányzott ebből a könyvből valami. Nem nagyon tudom, hogy miért, de nem tudott száz százalékosan lekötni és megnyerni magának és bár a vége kiakasztó, mégse kaparom a falat kínomba, hogy rögtön megkapjam a folytatását.
Amíg olvastam szuper volt: lekötött, érdekelt, de különösebben nem mozgatja meg utólag a fantáziámat.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy rossz, mert nem hiába adtam rá négy csillagot a Molyon. :) Jó kis sztori volt, meg egészen egyedi dolgok is vannak benne.

A háttérvilág tetszett és szerintem szépen ki volt dolgozva. Az ételkóstolós dolog és a mérgek voltak a kedvenceim, ettől vált egyedivé számomra sztori. Sok a merénylet, a fordulat, az akció, a mágia és akad dráma is.
A szereplők kedvelhetők. Bírtam a Parancsnokot, aki igazságos, de szigorú volt. Érdekes volt a körülötte lévő fordulat… O.o
Yelena is szimpatikus, nem idegesítő. Szegényt sokszor sajnáltam. Valek szintén kedves és jól megírt karakter. De nekem mégsem ők lettek a kedvenceim. xD Hanem az erőikrek.(Ari és Janco) :D Jópofák voltak, kedvesek, hűségesek és még sorolhatnám. Plusz, amit külön szerettem: egyik szereplő se volt egy szent.
Akadt a könyvnek olyan része is, ahol kicsit eluntam magam(főleg, amikor már négy oldal óta csak leírást olvastam), de összességében fent tartotta az érdeklődésemet.
Nem rossz könyv, de kedvencem nem lesz.

Ami nagyon tetszett: 
A mérgek

Ami nem tetszett: 
Valahogy nem fogott meg magának.

Idézet: 
"– Ne ígérj olyasmit, amit nem tudsz megtartani."

"– Nehéz dolog a bizalom. Tudni, kiben bízhat az ember, még nehezebb – jegyezte meg Valek."

"– Mindenkinek döntéseket kell hoznia az életében. Némelyik döntés rossz, a többi jó."

"– Tényleg zajt hallottam – erősködtem. 

– Tudom. Lelöktem egy könyvet, hogy lássam, mihez kezdesz. Ám fegyverre nem számítottam. Ez a kés hiányzik a konyhából? 

– Rand jelentette az eltűnését? – Elárulva éreztem magam. Miért nem kérte egyszerűen vissza? 

– Nem. Csak hát érdemesnek tartom figyelemmel kísérni a konyhakés állományát, különösen, ami a nagyobb pengéket illeti. Így amikor az egyiknek hirtelen lába kél, nem lepődöm meg, amikor valaki hátba támad vele."