Mi lesz velem?

Tartalom:
"Az élet olykor tréfát űz velünk.

Négy év óta mindenki csak a végzetes betegségben szenvedő lányt látja bennem.

De nem vagyok hajlandó sírni.
És feladni sem fogom.

Egy komoly kapcsolat a legutolsó dolog, ami mostanában szóba jöhet nálam, de a Parkerrel töltött éjszaka felforgatja a világomat. Ő kitartó, és tudja, mit akar. Engem.
Nem bánik úgy velem, mintha törékeny lennék.
Ám sejtelme sincs az igazságról, én pedig még nem állok készen arra, hogy bevalljam neki.

Mert mi van, ha ez mindent megváltoztat?

Tizenhét éves voltam, amikor az életemből tragédia lett.
Huszonegy, amikor rám talált a szerelem.
Aundrea McCall vagyok. Ismerd meg az utat, amit végig kell járnom."


Én és a könyv: 
A WoW kiadó által hirdetett nyereményjátékon nyertem *-*

Véleményem: 
Sok-sok könyvet olvashat az ember betegségekkel küzdő szereplőkről, akik a halál markában tengődnek és vagy túlélik vagy nem. Eléggé felkapott téma lett.
Valamelyik író/nő megtud birkózni a témával, míg mások kevésbé.
Amanda Maxlyn-ek például sikerült. Szerintem rettenetesen jól írta meg a könyvet.
Míg Aundrea fejében voltam, tényleg elhittem, hogy egy olyan ember gondolatait olvasom éppen, aki a rákkal küzd. Plusz soha szinte egyetlen percre sem feledkezik meg a betegségéről. Például még a csókot is megszakítja, mivel megijed, hogy leesik a parókája. Ráadásul, amikor egyes tünetekről vagy kezelésekről olyan részletesen írt az is nagyon jó volt és még inkább segített abban, hogy beleéljem magam a könyvbe.
És Aundrea tényleg küzd! Nem adja fel. Nem könnyű a helyzete, de nem akar meghalni és gyengének tűnni. Plusz közben azért próbál normális fiatal lenni, hiszen még csak huszonegy éves.
És épp így jön a képbe Parker. :D Akivel egy buliban ismerkedik meg.
Méghozzá nem a legszokványosabb módon. xD
Parker amúgy extra cuki, csak van egy kis szemrángása,  és minden második oldalon kacsint. xD
Ami nekem kicsit fura, ugyanis egyetlen ember se kacsingat ennyit. xD
De amilyen kis aranyos karakter, ezt meg lehet neki bocsájtani.
Amit még nagyon ki lehet emelni a könyvben az a testvéri összetartás és a barátság. Mindent jól érintett az írónő. A lány mellett nem csak Parker állt. Sőt ő eleinte nem is tudja, hogy Aundrea beteg.
A történet pedig olvastatja magát, hisz tudni szeretnénk, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége.

Összességében tetszett ez a könyv és nagyon örülök, hogy megnyertem. *-*
Ajánlom azoknak, akik szeretik a kicsit szomorúbb, komolyabb regényeket, némi erotikával fűszerezve.

Ami nagyon tetszett: 

A karakterek

Ami nem tetszett:

Volt olyan erotikus rész, ami annyira nem nyerte el a tetszésemet. 

Idézet: 

"– Ha definiálnom kellene, mi történik, azt mondanám, hogy e pillanatban „szemmel dugtok”."

"Tipikus. Jóképű orvos, aki történetesen gazdag családból származik. Ha könyvben olvasnánk, akkor sem lehetne eszményibb."

"– (…) Ha én nem vagyok erős, akkor ki legyen az? 

– Majd együtt leszünk erősek, ahogyan gyengék is. A lényeg, hogy együtt vagyunk."

"Mindenkinek véges az élete. Tudjuk, hogy meg fogunk halni. Csak az a kérdés, mikor. Az teszi elviselhetővé az életet, hogy erre nem tudjuk a választ. Mindenki az agya hátsó részébe száműzi a halál gondolatát, de amikor megtudod, hogy a vég közelebb van, mint ahogyan valaha is képzelted, minden kitisztul. Az élet sokkal egyértelműbb lesz. 

Az élet apró örömeit magától értetődőnek tartjuk. 

Bármit is teszünk, azt a jövőbe tekintve tesszük. Szép ruhát vásárolunk egy különleges alkalomra, vagy már csecsemű korától spórolunk a gyermekünk főiskolai tanulmányaira. Szüntelenül előre gondolkodunk, és nem törődünk a mával. Nem használjuk a gyönyörű porcelán étkészletünket, mert azt ünnepnapokra tartogatjuk, és nem viselünk jelmezeket csak úgy, minden különösebb ok nélkül. Az emberek egyszerűen nem gondolnak a halálra."