Lola és a szomszéd srác

Tartalom: 
"Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divat követésének. Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése – minél sziporkázóbb, furább és vadabb –, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő is a stílusa, Lola imádja a szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti (a dögös rocker pasiját is beleértve), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes Bell ikrek: Calliope és Cricket.
Miután Cricket – a tehetséges feltaláló –, ikernővére árnyékából kilépve, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt."


Én és a könyv: 
Az "Anna és a francia csók" nagyon tetszett, szóval gondoltam olvassuk el a második részt.

Véleményem:
Most vagy én nőttem ki az ilyen sztorikból... vagy tényleg gyengébbre sikeredett, mint az elődje... Vagy egyszerűen csak nagyon idegesítő ez a Lola és punktum.
Az első rész nagyon kis bájos volt. Nagyon tetszett. Érettségire kellett volna tanulnom, de mégis inkább a könyvet tanultam. (Bár tudjuk, ha tanulni kell, akkor még a fal színe is érdekesebb... xD)
Anna és Étienne személyisége, illetve gondolkodásmódja tetszett.

De Lola... Hát nem mondom, hogy szörnyen szörnyű volt. De nem kapja meg az év főhősnője díjat.
Nagyon hülyén tudott viselkedni és nagyon gyerekes is volt sokszor a viselkedése. Plusz állandóan hitegeti saját magát is, hogy ő milyen jó gyereke a szüleinek, mert jól tanul, nem iszik, nem drogozik stb. De közben meg mégis megteszi azt a sok hülyeséget, amit nem kéne.
Cricket ezzel ellentétben egy nagyon aranyos, szelíd srác. Nem is értem, hogy egy ilyen kis cukipofa miért szeret bele egy ilyen lányba. xD

De persze nem állítom, hogy neki nincsenek hibái. Eléggé mimóza. A valóságban nem szeretem a mimóza férfiakat. (Na meg ez a név... Jesszus, milyen név már ez? XD)

Meg aztán ott van a szerelmi-háromszög, ami annyira felesleges... Hisz annyira egyértelmű, hogy a lány ki mellett fog kikötni. Csak felesleges drámakeltésnek van ott. Vagy talán tanulságnak szánta az írónő? Fogalmam sincs, engem csak nagyon felbosszantott. xD

Illetve van még egy feszültségkeltő rész, de nekem az se nagyon tetszett... 

Azt hiszem nem vagyok hozzá elég jó ember, hogy megértsem miért kap valaki annyi sok utolsó esélyt, ha egyszer nem érdemli meg. (Ezzel egyáltalán nem a fentebb említett szerelmi háromszögre célzok. :D)

Viszonylag gyorsan kiolvasható és egy kis időtöltésnek jó volt. 

Ami nagyon tetszett:

Anna és Étienne is feltűnnek ^^

Ami nem tetszett: 

Lola személyisége nem igazán jött be.

Idézet:

"– Tudom, hogy nem vagy tökéletes. De az embert éppen a tökéletlenségei teszik valaki más szemében tökéletessé."

"– Idejön – mondja Lindsey. – Mit csináljak vele? Rúgjam tökön? Úgy tökön rúgnám már."

"Imádom, amikor szemüveget vesz föl. A szilaj rocker találkozik a szexis könyvmollyal."

"– És nem szeretnék még egyszer fiút találni a szobádban, hallod? – Vár, amíg bólintok, azután föláll. – Rendben. Beszélek Nathannal, és meglátom mit tehetek. De egy másodpercig se képzeld, hogy ilyen könnyen megúszod. 

– Nem, apu. 

– Ez soha többé nem fordulhat elő – lép az ajtóhoz. – Megértetted? 

– És… mi lesz ha férjhez megyek? 

– Majd veszünk egy kempingágyat. Azon alszik a férjed, amikor meglátogat. 

Nem bírom megállni, hogy egy pillanatra elkuncogjam magam. Andy visszajön és megölel. 

– Nem tréfáltam – mondja."