Shigatsu wa Kimi no Uso

Tartalom:
"Arima Kousei kiváló zongorista volt kiskorában. A híres, fiatal győztes, aki sorra nyerte a versenyeket. Ám egy nap, az édesanyja halála utáni időpontra kitűzött versenyen egy ponttól nem tudott tovább játszani – a hangok eltűntek, és csak a sötétség maradt számára.
A történet fonalát ezután 3 évvel vesszük fel, amikor Kousei már 14 éves gimnazista. Az első pár percben megismerjük az egyik barátját, Sawabe Tsubakit, aki már az első epizódban sikeresen kiüti Kouseit egy baseball-labdával. Neki köszönhetően ismerjük meg a sorozat másik főszereplőjét, Miyazono Kaorit.
Ő Kousei-jel ellentétben most is aktív zenész, tehetséges hegedűművész. Vidám, már-már kislányosan gondtalan lány, bár majdnem-tundere egyéniségéhez híven kicsit erőszakos is. Szerelmes a hegedűbe, és szerelmes a zenébe is.
Az anime a kettejük kapcsolatát követi végig – valamint Kousei vívódását, vajon újra zongora elé mer-e ülni."


Véleményem:

Egy jó kis zenés, drámás, romantikus animét hoztam.
Már a megjelenése óta tervezgettem, hogy megnézem. Mivel eszméletlen szép a grafikája és a karakterek is nagyon kis szépek. Mondjuk mondhatja valaki, hogy sok romantikus animének ilyen a grafikája és pl, Kousei külseje hasonlít más szereplőkre, más animékből, de engem így is nagyon megfogott.
Viszont egészen eddig folyton húztam halasztottam. Ám most végre megnéztem.
Nagyon tetszett. Már az alap ötlet is nagyon tetszett, hogy van nekünk egy csodás zongoristánk, aki az anyja halála óta egyszerűen képtelen úgy játszani, mint azelőtt. Az egész nagyon megviselte és nem csupán azért, mert elvesztette az egyik szülőjét, hanem van ennek más oka. Bár ott van neki a két barátja, akik mindenben mellette állnak - Tsubaki és Watari -, ezen a téren egyszerűen nem tudnak vele egy hullámhosszra kerülni. Ide egy másik zenész kellett - Kaori -, aki teljesen más stílusú, mint ő; aki vad, zabolátlan és úgy szereti a zenét, mint senki más. Kaori magával ragadja a fiút és próbálja kivezetni a sötétségből.
Egy igazán magával ragadó anime, ami tényleg megmutatja a zene szeretetét.
Néha konkrétan libabőrös lettem egyes jeleneteknél.
Nagyon szép párbeszédek és gondolatok vannak benne.
Maguk a karakterek, na meg a zenék is szuperek.

Bár a főbb karakterek között Watari kicsit háttérbe szorult, a többiekre sokkal jobban kitértek, mint rá - ezt egy kicsit bántam, mert engem ő is érdekelt volna. Ja és nem nagyon tartom reálisnak a korukat se. xD A tizennégy évesek nem hinném, hogy ilyen bölcsek lennének.
Elég jól alakították a kapcsolatok alakulását és a jellemfejlődéseket is :)

Természetesen a képbe bekerül a drámai vonal is. (Bár ez már a tartalomból is sejthető.) Viszont Arima helyzetén kívül lesz más drámai vonal is. Méghozzá elég erősen. Viszont azért számíthatunk poénosabb jelenetekre is, de aki érzékenyebb az akár elő is készítheti a zsebkendőt is. :D
Nem mondom, hogy tökéletes. Itt-ott bele lehetne kötni, de szerintem igazán kedves és könnyed kis történet volt, ami képes volt lekötni.

Ami nagyon tetszett:

A zenék és a bölcs gondolatok

Ami nem tetszett:

...