Silber – Az álmok első könyve

Tartalom:
"Ez vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.
Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…"


Én és a könyv: 
Utólag kaptam anyutól névnapomra :)

Véleményem:
Mikor megtudtam ennek a könyvnek a megjelenését már 1000%-ban biztos voltam abban, hogy nekem ez tuti tetszeni fog. Hiszen Kerstin Gier írta és ő írta meg nekem Xemeriust, Gwenyt és Gideont, életem első időutazós könyvét.
Szóval nem tudtam eltekinteni attól, hogy azt a regényt összehasonlítsam ezzel a könyvvel.
Az Időtlen szerelmet egyelőre jobban kedvelem az írónőtől, de ez is nagyon tetszett. ^^
Tetszett ez a regény, nagyon is tetszett. De számomra még nagyon az eleje volt a sztorinak. :D
Minden fel lett vázolva, nagyjából ismertették a szereplőket, a szituációt, a főgonoszt stb.

Éppen ezért, ici-picit lassan indulnak be az események. Viszont nagyon is olvastatja magát, hiszen az írónő stílus csak egy reakciót válthat ki: MÉG! MÉG! MÉG! HOL A FOLYTATÁS?
Liv kedves szereplő és tetszik a személyisége. Az elején még kicsit unszimpatikus volt a hisztijével. De igazából ez se volt olyan tipikus hiszti, csak gondolatban volt meg a véleménye. Plusz azért érthető is volt :D A sok költözést meg áttudtam érezni. Egészen 15 éves koromig mi is sokat költöztünk.
Meg aztán imádtam, hogy ő se vár segítségre és nem tehetetlen és neki ugyan senki se mondhatja meg, hogy mit tegyen. *-*
A testvére is nagyon kis aranyos volt. Annyira aranyos volt, hogy én személy szerint bántam, hogy nem szerepelt többet.
Henry… Hááát…. Nem egy Gideon. (Sajnááálom, nem tudok elvonatkoztatni xD) De azért aranyos a srác, csak bennem egyszerűen az van, hogy neki tuti van valami hátsószándéka vagy valami hatalmas rejtegetni valója, valamit tuti tervez…. És végig azt vártam, hogy sátánian felkacagjon. xD
Viszont Grayson nagyon aranyos volt. Kár, hogy keveset szerepelt. Nekem ő a favorit. :D
Mindig vártam, hogy feltűnjön. Remélem a második részben nagyobb szerep jut majd neki.
A másik két srác jelentősen hanyagoltabb volt. Eléggé felszínesen ismertük meg őket egyelőre. Róluk nincs is különösebb véleményem még.
A Tittle-Tattle-ról meg rögtön LADY WHISTLEDOWN TÁRSASÁGI LAPJA jutott eszembe. Úgyhogy legalább itt is agyalhatok, hogy na vajon ki írja?
Na meg persze ott van a végén lévő csattanó is. Én nagyon kíváncsi leszek, hogy akkor most végül is az Árnyak Ura és egyéb neveken nevezett kis cukipofával vajon mi lesz?
Óh, most tuti azt kérdezi valaki, hogy mégis ki az az Árnyak Ura? Hááát, ezt csak az fogja megtudni, aki elolvasta a könyvet. ^^
Természetesen a humor is meg volt a sztoriban. Ez szinte elengedhetetlen az írónő könyveinél.
Összességében nekem nagyon tetszett és kíváncsian várom a folytit, mert ahogy azt a végén is olvashatjuk: Még csak most kezdődött el.

Ami nagyon tetszett: 
Eredeti és vicces.

Ami nem tetszett: 
Lassan indul be.

Idézet:
"Talán azt hitték, ilyen könnyen lerázhatnak? Most, hogy az álom végre igazán érdekes, tutira nem."

"Mindig az érdekes dolgok a legveszélyesebbek."

"Hm, nem is rossz – fiúk, akik verseket tudnak idézni. Tehát legalább az álomvilágban léteznek ilyenek."

"– (…) ezek a csajok kezdenek az idegeimre menni. Most komolyan, ha valaha egyszer ilyen cicababa leszek, aki egy pasas miatt megszabadul az agyától, és az iskolai füzeteibe már csak szívecskéket firkál, akkor inkább lőjenek le! 

    – Emlékeztetni foglak rá. 

    – Komolyan mondom! Annyira örülök, Livvy, hogy mi immunisak vagyunk a fiúkra. 

    – Talán nem egészen immunisak, de legalábbis nehezen kapunk lángra – ismertem el. Kénytelen-kelletlen. Ha valaki, hozzánk hasonlóan, minden évben máshová költözik, óvatosnak kell lennie a szerelemmel, különben búcsúzáskor összetörik a szíve. Kinek volt arra szüksége? – De anyának talán igaza van, és majd egyszer, ha eljön az igazi… 

    – Akkor majd szépen megvárja, amíg leérettségizem!"