Frigg rokkája

Tartalom:
"Valaki vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.
A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…
Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.
A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…

Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?"


Én és a könyv: 
Nagyon érdekelt és megkaptam :)

Véleményem:
Meglehetősen vegyesek az érzéseim.
Voltak részek, amik nagyon tetszettek és voltak, amik kevésbé. Plusz eléggé lassan haladtam vele. Erről nem feltétlen a könyv tehet, manapság mindennel elég lassan haladok. xD
Az alapötlet és a történet nagyon jó volt, érdekelt hogy mi fog történni a szereplőkkel. De például engem Alex történt szála valahogy jobban lekötött.
Talán azért, mert nem vagyok oda ezért a hatalmas szerelmekért. Pedig bizony, Einarr és Sonja szerelme az a tipikus "mindent elsöprő, megláttalak és már feleségül akarlak venni" fajta.
A múltba utazás ötlete nagyon jó volt. Igazán egyedi is. Hiszen nem szimplán oda utaztak és előttük már sokan mások jártak ott. Arról nem is beszélve, hogy veszélyben voltak, hisz szinte vadásztak rájuk.  Ez nagyon-nagyon tetszett.
Illetve bár nem hiszem, hogy túl korhű lett volna a szituáció ez engem valahogy cseppet sem zavart, mert tetszett az írónő által megalkotott 924-es korszak.
A szereplők egészen kedvelhetőek.
Sonja nagyon kedves - talán kicsit túlságosan is - de sok tulajdonsága van, ami miatt az olvasó szimpatizálni tud vele.
Einarr pedig egy harcos, aki bármit megtenne a lányért.
Illetve az én személyes kedvencem Alex, aki nagyon aranyos és minden lány szeretne hozzá hasonló nagy tesót. ^^
Akit viszont senki se hiszem, hogy megszeretne az Brenna.
Néha kicsit zavart, hogy nagyon szájbarágósan tudunk meg mindent.
A szereplők minden egyes érzelmi rezdülésüket kimondják hangosan. Ez nekem elég fura volt. Tapasztalataim alapján, az emberek többségének nagyon nem szokása nyíltan beszélni az érzéseiről.
És ez, hogy ilyen hamar megnyílt mindenki, mindenkinek, meg mindent elmondtak a másiknak... Kicsit fura volt számomra.
Illetve én hiányoltam a harcot. Lehetett volna több is.
A függővég nekem nem volt vészes, mivel végig sejtettem, hogy valami ilyesmi történhetett. :D
Persze azért kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy ezek után mi lesz hőseinkkel.

Ami nagyon tetszett: 
Az, hogy miért kerültek a szereplők a múltba.

Ami nem tetszett: 
Kicsit kevesebb romantikát elviseltem volna,
helyette pedig több akciót.

Idézet:


" – Azt hittem, zavarba hozlak, ha levetkőzöm…
– Ne tévesszen meg a látszat! Halálfélelmem van."

" – Nem érted a lényeget.
– Ne haragudj! A torokelvágás kizökkentett…"

"– Hát ti?
– Vettem Sonjának egy baltát.
Einarr elnevette magát.
– Le vagyok nyűgözve tőled, Halkon. De minek neki balta?
– Gondoltam, idővel majd megtanítod neki, hogyan használja.
– Nem tervezek ilyesmit.
– Pedig már egy kardot is vettem neki. Ott van a kocsin…
– Öcsi, azt kértem, szép dolgokat vegyetek. Tudod, ruhákat, gyöngyöket, ékszereket."