Csontszüret

Tartalom:
"2059. Scion London.
Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… beláthatatlan következményekkel
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak a hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fedni a titkát…"

Én és a könyv:

Könyvudvaros akció keretein belül rendeltem 990 forintért. 

Véleményem:

Naaa! Ezt is elolvastam – végre. :D
A sok negatív kritika után azt mondom, hogy pozitívan csalódtam.
Persze nem tagadom, akad benne pár dolog ami nem tetszett.
Kezdjük azzal, hogy amikor elkezdtem semmit se értettem. Dobálóztak mindenféle ismeretlen szavakkal és nem magyarázták meg őket! Én meg csak néztem, hogy most mi a fene van?
Kaptam egy új világot, amit egyszerűen nem láttam át. Szerencsére ez a könyv közepe után megváltozott. Nagyjából minden rendeződött bennem, értettem, hogy ki-kicsoda stb. De belegondolva, még így is vannak dolgok amiket nem értek…. Nem volt teljesen kifejtve. XD Naaa mindegy. :D
A könyv első 150 oldala unalmas volt. Folyamat azon agyaltam, hogy mi ebben a jó? Mikor lesz már valami? Soknak éreztem a leírást, már untam a sok belső monológot és azt, hogy nem értem ugye azt a sok „könyves szakszót”, meg kevés volt a párbeszéd is. (Oké igazából a monológokat összességében is sokalltam)

Aztán az áttörést „Az üzenet” című fejezet jelentette. Nekem onnantól tetszett meg a sztori. Kezdett érdekelni, kezdtem azt mondani, hogy egész jó.
Arcturus-t hamar megkedveltem, én rögtön láttam – amihez Paigenek hosszú idő kellett – , hogy milyen jól bánik a lánnyal, óvta, nem bántotta, foglalkozott vele. Persze oké, a lányt is megértem valamilyen szinten… Még ha nem is gyűlölöm konkrétan azt a személyt, mert nem ő tehet a dolgokról, akkor is próbálom utálni, mert őt is az ellenségemnek érzem és hát nekem ez logikusnak tűnt… Csak amikor már olyankor is bunkó volt, amikor tényleg semmi oka nem volt rá, akkor jól fejbe csapkodtam volna!!! XD
Ami még úgy nem tetszett azaz, hogy az akciót a történet végére sűrítik, és nagyjából lerendezik egy fejezetben. Ráadásul a hülye csókra is milyen sokat kellett várnom. :( /NAGYON SOKAT!!!/
Viszont tetszett a megalkotott világ. Bírtam a kegyetlenséget és a szörnyeket – amik nagyobb hangsúlyt is kaphattak volna. (Jó, még lesz 6 könyv……. Talán majd azokban. XD) Végül pedig szerettem a Nagymestert is. :) Paige egyenlőre nem lopta be magát a szívembe… Sok mindent megtudunk a múltjáról, de mégis valahogy távol áll tőlem.
Egész érdekes volt. Örülök, hogy elolvastam. :D

Ami nagyon tetszett:

Megalkotott világ.

Ami nem tetszett:

Néha untam.

Idézet:

"– Hallom, szabadságot kaptál hétvégére. Ezt hogy sikerült elérned?
– Pszichés okokra hivatkoztam.
– És ez mit akar jelenteni?
– Hogy lassan megőrülök tőled meg a sok kütyüdtől, azt.
Dani válaszul hozzám vágta az üres kávéscsészét."

"Egészen biztosan képtelen lettem volna letartóztatni bármelyikünket is. Tény, hogy amikor Jax egyszerűen elfelejtett kifizetni két hét verejtékkel teli munka után, azért meglegyintett a kísértés."

"Tévedsz, öcsém. A tudás veszedelem. – Liss az állához húzta a térdét. Duckett is pont erre célzott. – Ha egyszer már tudsz valamit, soha többé nem tudsz megszabadulni tőle. Mindig viselned kell a terhet. Mindig."

"– Periorbitális haematómád van.
– Micsoda?
– Monokli."