"A tündérek kedvesek és bájosak?
Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek.
Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket…
Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!
Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?
Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát.
Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet. Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása – erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete."
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!
Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?
Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát.
Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet. Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása – erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete."
Én és a könyv:
Biánál nyaraltam és betértünk a könyvesboltokba is.
Véleményem:
Most igazából nem tudom, hogy hisztizzek vagy röhögjek. XD Egészen tetszett a könyv. Tényleg!
De ez a szerelmi szál. Hát ezt nem nekem találták ki. XD Szörnyen felidegesített.
Rettenetes volt számomra!!! Mindenki mást szeret, de azért kavarunk a másikkal, mert ez a kötelességem… A csajt eldobom, mert nem ő volt a kiválasztott, de azért szeretem!!! Ahj… Fáj! Nem tudom… Én jobb szeretem ha a főszereplők egymásba szerelmesek. XD
Olyan szempontból jó a sztori, hogy folyamat azt kérdezgettem: Vajon felveszi azt a hülye botot????? XD
A tündérek világa is jó. Engem mondjuk az is érdekelne, hogy anyuci miért volt gonosz? Plusz ha gonosz volt, akkor hogy került össze az előző Nyárkirállyal? De erre ugye nem kaptam választ.
Kedvenc szereplőm nem lett. Úgy általánosságban idegesítettek. Seth nyálas. A Nyárkirály azt se tudja, hogy mit akar. Ash hisztis. Anyuci egy banya – bár neki ez a dolga. Nagyika tökre felesleges. Don pedig… jó, igazából vele nem volt bajom. XD Ő egész jó fej szereplő volt.
Gyorsan befejeztem, mert érdekelt a vége, de nem lesz kedvencem és nem hinném, hogy újra olvasom.
Olyan szempontból jó a sztori, hogy folyamat azt kérdezgettem: Vajon felveszi azt a hülye botot????? XD
A tündérek világa is jó. Engem mondjuk az is érdekelne, hogy anyuci miért volt gonosz? Plusz ha gonosz volt, akkor hogy került össze az előző Nyárkirállyal? De erre ugye nem kaptam választ.
Kedvenc szereplőm nem lett. Úgy általánosságban idegesítettek. Seth nyálas. A Nyárkirály azt se tudja, hogy mit akar. Ash hisztis. Anyuci egy banya – bár neki ez a dolga. Nagyika tökre felesleges. Don pedig… jó, igazából vele nem volt bajom. XD Ő egész jó fej szereplő volt.
Gyorsan befejeztem, mert érdekelt a vége, de nem lesz kedvencem és nem hinném, hogy újra olvasom.
Ami nagyon tetszett:
Fenn tartotta az érdeklődésemet
Ami nem tetszett:
A szerelmi szál -.-"
Idézet:
– Talán azt, hogy hagyj békén."
– Még mindig az iskola területén vannak, hölgyeim! – kiáltotta oda az épület mellett álldogáló Edwin atya.
– Már nem! – Rianne a járdaszegélyről az úttestre lépett, és csókot fújt a pap felé. – Viszlát holnap, atyám!"
Keenan leeresztette a kezét.
– Az összes többi mi?
– Tündér – mutatott körbe a lány, de nem voltak ott tündérek, ahogy emberek sem. Becsukta a szemét, hogy ne forogjon körülötte olyan vadul a világ. – Tudod, a tündérek, akik egész éjjel velünk táncoltak, tündérek, mint te és Donia – suttogta.
– Tündérek? – motyogta a fiú. Rézvörös haja csillogott az eget elöntő fényben.
– Igen. – a lány lefeküdt a földre. – Mint amilyen te vagy.
Mintha Keenan azt mondta volna:
– És amilyen hamarosan te is leszel…"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése