Angyalsors

Tartalom:
"Clara Gardner élete alaposan megváltozik, amikor kiderül, hogy félig-meddig angyal. Nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb az embereknél, hanem rendeltetése is van. De hogy mi ez a feladat, arra nem könnyű rájönnie. Látomásában csupán egy idegent lát, aki csapdába esik egy erdőtűzben. Édesanyjával kutatnak a tűz helye után, nyomozásuk egy wyomingi városba vezeti őket. Úgy döntenek, Jacksonban a helyük, odaköltözik a család. A következtetéseik helyesnek bizonyulnak: Clara az iskolában már az első napon megpillantja a látomásaiban szereplő fiút, Christiant. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy feltűnik egy másik, szintén vonzó srác, Tucker, aki szemlátomást komolyan érdeklődik Clara iránt. Ahogy Clara próbál kiigazodni a feje tetejére állt világában, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?"

Én és a könyv: 

1000 forintért megvehettem és mivel már régóta a várólistámon volt nem hagyhattam ki. (Második részét is 1000 forintért megvettem :P)

Véleményem:

Sokáig húztam ennek a könyvnek az elolvasását, pedig nagyon érdekelt.
A sztorira nincs panaszom, elég érdekes volt, hogy minden angyalvérűnek van valami feladata, amit teljesíteni kell. stb.
Clara nem lesz a kedvenc hősnőm, de különösebben nem volt vele problémám. Amikor állandóan Christian után nézelődött és törte magát, akkor legszívesebben fejbe vágtam volna, hogy: Hahó!!! Ott van Tucker! Vedd már észre!!!! XD
Ezen kívül nem volt vele bajom… mert ha nyafogott is, akkor helyénvalónak gondoltam.
Kivéve, amikor összeveszett Wendyvel. Amúgy…ha már Wendynél vagyunk… szerintem ő kissé ki lett rekesztve, amikor a képbe kerül Angela… de ez csak egyéni véleményem. Egyébként bírom Angelat és tuti, hogy még lesz valami fontos szerepe.
De persze Christiant se lehetett nem kedvelne, mert tipikus kedves srác karakter. De őt egyenlőre nem különösebben ismerjük meg. Amúgy én végig abban a hitben voltam, hogy tutira gonosz a srác. Mondogattam magamnak, hogy „áhhh… túl kedves, túl tökéletes… GONOSZ!” XD
Clara anyukájának a rendeltetésére kíváncsi lennék, plusz úgy az egész múltjára XD Hát mégiscsak száz valahány éves, ott történetek érdekességek…
Főleg a végét nézve :P
A végén, amikor már minden kész és már tudjuk, hogy mi lesz a rendeltetéssel… Na az a rész nagyon tetszett. Nagyon átjött Clara vívódása, szomorúsága, majdnem elsírtam magam és csak reménykedni tudtam, hogy jól dönt.
Ami nem tetszett: Az eltávolodás az anyukától… Nekem ez szomorú volt. Imádom anyumat és imádtam ebben a regényben, hogy Clara a könyv elején hangoztatta milyen jó az anyjuk és neki szinte a legjobb barátnője… De a könyv előrehaladtával ez nem jött át és egyre távolodtak egymástól. :( Aztán a végén se sokat változott a helyzet…Oké, hogy megmenti, de ez alap. XD Szóval remélem ez majd változik.

Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a továbbiakban. :) Összességében Tetszett, tetszett! :D

Ami nagyon tetszett:

Érdekes volt.

Tucker :P

A vége *-*

Ami nem tetszett:

Néhol kicsit untam (De ez nem az a halálra unom magam, hanem csak az a "na... nem történik már valami nagyon-nagyon izgi?" féle unalom volt.) és az anyuka eltávolodása...

Idézet:

"Úgy érzem magam, mint Hamupipőke, aki az út közepén ül egy tökkel meg pár egérrel, miközben a királyfi elrobog, hogy megmentsen egy másik csajt."

"Cseng a mobilom. Angela az. Fogadom a hívást.
– Egy szót se szólj! – kezdem.
A vonal végén süket csönd.
– Halló, ott vagy?
– Azt mondtad, egy szót se szóljak."

"– Min agyalsz? – kérdezi, mert már jó ideje egy szót sem szólok.
– Más vagy, mint amilyennek hittelek.
Nem veszi le a szemét az útról, de sovány arcán megjelenik a gödröcske.
– Milyennek hittél?
– Goromba taplónak.
– Jesszus, ez őszinte volt – neveti el magát."

"Másnap reggel istentelenül korán cseng a mobilom. Felmordulok a takaró alatt, az éjjeliszekrényen tapogatok a telefon után, megtalálom, behúzom magamhoz, és vidáman szólok bele:
– Mi az?
– Jaj, de jó, hogy ébren vagy.
Tucker.
– Hány óra?
– Öt.
– Kinyírlak."