Csillagainkban a hiba

Tartalom:
"Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket.
Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát.
Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem."

Vélemény:

Pénteken érkezett hozzám Bia és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk megnézni a Csillagainkban a hiba című filmet. Jajjj! Majd elfelejtettem ezúton itt is megköszönöm neki, hogy itt volt és nagyon jól éreztem magam!!! *-*
Hááát emberek... a reakciók: nevetés, nevetés, sírás, nevetés, nevetés, sírás, sírás, sírás és még több sírás. Nehogy azt gondolja valaki, hogy kibírja ezt a filmet sírás nélkül. X''D Ha mégis, akkor nincs szíve.

Az eleje eszméletlen aranyos és vicces is. Folyamatosan olvadoztunk. XD Ansel(Gus) nagyon jól alakított, büszkén mondhatom, hogy új kedvencem lett. (El kell olvasnom a könyvet is!!! Bár azt hozzá kell tennem, hogy először mindenképpen a filmet szerettem volna látni.) Viszont Shailene(Hazel) sem panaszkodhat, mivel az ő apró gesztusa, reakciói is nagyon jók voltak és oda illőek. Plusz mind a két szereplő tök jól alakította a betegséggel küzdő karaktert. Természetesen a mellékszereplőkre sincs panaszom. Nagyon megkedveltem Hazel anyukáját és Gus legjobb barátját. Az is nagyon tetszett, hogy az egészet nem egy szomorú, depresszív love-sztoriként adták elő, hanem igenis voltak poénok, lehetett nevetni. Mondjuk az is igaz, hogy néha a kettő egyszerre ment: sírtam és nevettem. Aztán ahogy a végéhez közeledtünk már elég szomorúra vált a helyzet és

Bia, meg én zokogásban törtünk ki. Mázli, hogy reggeli előadás révén csak mi ketten voltunk a teremben, így senki sem látta, hogy majd megfulladunk a könnyektől.
Nagyon jó film. Romantikus, de nem idegesítően, hanem aranyosan. Plusz, bár egy gyakran használt téma van a középpontban, mégsem sablonos. A szereplők is jók és maga a történet is. Megható, szép, IMÁDTAM!!!!

Bekerült a kedvenc sírós-filmjeim közé :P
Plusz még egy utolsó megjegyzés: Bia már olvasta a könyvet is és mondta, hogy a film még könyvhű is, és csak apró változtatások vannak. Ez újabb plusz pont. *-*