"Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?"
Én és a könyv:
Kölcsön kaptam.
Véleményem:
Nagyon hamar befejeztem, de mégse mondanám azt, hogy 100%-ig tetszett. Viszont kíváncsi voltam a végére. Ez pedig pozitívum. :D
Bellyt az elején nagyon aranyosnak tartottam. Igazi tinilány volt. Még azt is imádtam, hogy nem omlott a srác karjaiba és, hogy kiskorukba még segített is neki egy másik lánynál. :) De ahogy haladt előre a sztori feltűnt, hogy mennyi mindent nem vesz észre és ez engem zavart. Meg aztán… nem tudom… megkövezhet érte bárki… De ha Conrad önző, akkor ugyanúgy Belly is az. Lehet, hogy nem zárkózott el és nem szemétkedett, de legalább annyira önző is volt, mint a srác.
Viszont nagyon tetszett az, hogy érzékelni lehetett, hogy már tényleg semmi sem ugyanolyan, mint régen. Már nem gyerekek, már nem komolytalankodhatnak, fontos dolgokkal kell megbirkózniuk stb.
Conrad… Szörnyű! XD Most komolyan! Hogy lehet szeretni egy ilyen srácot? Egyedül a kiskori énje volt valamilyen szinten szimpatikus (Hisz akkoriban tett apró gesztusokat, amikből látszott, hogy törődik a lánnyal), de az akit a jelenben ismerhetünk meg: veszekszik, elzárkózik, duzzog. Semmi pozitívat nem tudtam az oldalára írni. Jó, megértem, hogy nehéz neki… de akkor is.
Jeremiah ezzel ellentétben rendes és kedves. Az ő szavaival élve: Miért mindig Conrad? XDDD
A két anya karaktere érdekes volt és szívesebben olvastam volna róluk többet.
Bellyt az elején nagyon aranyosnak tartottam. Igazi tinilány volt. Még azt is imádtam, hogy nem omlott a srác karjaiba és, hogy kiskorukba még segített is neki egy másik lánynál. :) De ahogy haladt előre a sztori feltűnt, hogy mennyi mindent nem vesz észre és ez engem zavart. Meg aztán… nem tudom… megkövezhet érte bárki… De ha Conrad önző, akkor ugyanúgy Belly is az. Lehet, hogy nem zárkózott el és nem szemétkedett, de legalább annyira önző is volt, mint a srác.
Viszont nagyon tetszett az, hogy érzékelni lehetett, hogy már tényleg semmi sem ugyanolyan, mint régen. Már nem gyerekek, már nem komolytalankodhatnak, fontos dolgokkal kell megbirkózniuk stb.
Conrad… Szörnyű! XD Most komolyan! Hogy lehet szeretni egy ilyen srácot? Egyedül a kiskori énje volt valamilyen szinten szimpatikus (Hisz akkoriban tett apró gesztusokat, amikből látszott, hogy törődik a lánnyal), de az akit a jelenben ismerhetünk meg: veszekszik, elzárkózik, duzzog. Semmi pozitívat nem tudtam az oldalára írni. Jó, megértem, hogy nehéz neki… de akkor is.
Jeremiah ezzel ellentétben rendes és kedves. Az ő szavaival élve: Miért mindig Conrad? XDDD
A két anya karaktere érdekes volt és szívesebben olvastam volna róluk többet.
Összességében: Nem volt rossz. Nálam ez egy közepes szintű sztori. Egy könnyed olvasmány, ami fenn tartotta annyi ideig az érdeklődésemet, hogy a végére érjek.
Ami nagyon tetszett:
Az eleje
Ami nem tetszett:
Egy idő után kicsit unalmassá vált.
Idézet:
"– Belly! A következő dal neked szól! – Camre mutatva azt kérdezte: – Téged hogy hívnak?
Cam megköszörülte a torkát.
– Cam. Cameron.
Jeremiah a mikrofonba mondta:
– Szóval a neved Cam Cameron. Hát ez szívás, öcsém!"
Cam megköszörülte a torkát.
– Cam. Cameron.
Jeremiah a mikrofonba mondta:
– Szóval a neved Cam Cameron. Hát ez szívás, öcsém!"
"Amikor mi nagyinál voltunk, anyám szintén útra kelt. Olyan távoli helyekre látogatott, mint Magyarország vagy Alaszka. Mindig egyedül utazott. Rengeteg fotót készített, de soha nem kértem, hogy megnézhessem őket, ő meg soha nem kérdezte, hogy érdekelnek-e."
"Barátnők maradtunk ugyan, de nem a legjobb barátnők. De azért barátnők.Taylor egész életemben a barátnőm volt. Az ember nehezen válik meg a történetétől. Mintha egy darabjától válna meg."
"Olykor a fejünkben sokkal gyönyörűbbnek tűnik valaki; mintha különleges lencsén keresztül néznénk – de az is lehet, hogy amilyennek látjuk, éppolyan a valóságban."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése