"Sylvia túl sokat tud…
de nem eleget ahhoz, hogy megállítsa a gyilkost.
de nem eleget ahhoz, hogy megállítsa a gyilkost.
Sylvia Bell egy dologban teljesen biztos – húgának barátnője, Sophie nem önkezével vetett véget életének. Valaki meggyilkolta.
Vivi tudja, mert tanúja volt. Mindenki azt hiszi róla, hogy narkolepsziás, de valójában nem elalszik, mikor elveszti az eszméletét. Ilyenkor valaki más elméjébe jut, és az ő szemével látja a világot. Így csusszant bele a húgába, mikor puskázott a matek dolgozat közben, vagy egy tanárába, aki titokban iszik az órák előtt. Nagyot kellett csalódnia állítólagos legjobb barátnőjében az iskolai bálon. De semmi sem készíthette fel arra, ami egy októberi éjjel történik vele. Hogy egy véres kést szorongató, titokzatos alak elméjébe csúszik, aki Sophie véres teste fölött áll.
Vivi nagyon szeretné megosztani valakivel a titkát, de ki hinne neki? Olyan őrültségnek hangzik, hogy még legbizalmasabb barátjának, Rollinsnak sem meri elmondani, hát még a rendőrségnek. Még ha meg is bízhatna Rollinsban, a fiú az utóbbi időben távolságtartóan viselkedik vele, különösen, mióta Vivi több időt tölt egy másik fiúval, Zane-nel.
Vivi, aki titkok, hazugságok, veszélyes helyzetek szörnyű hálójába keveredik, nem fordulhat senkihez, egyedül kell lelepleznie a gyilkost, mielőtt újra lecsaphatna."
Vivi tudja, mert tanúja volt. Mindenki azt hiszi róla, hogy narkolepsziás, de valójában nem elalszik, mikor elveszti az eszméletét. Ilyenkor valaki más elméjébe jut, és az ő szemével látja a világot. Így csusszant bele a húgába, mikor puskázott a matek dolgozat közben, vagy egy tanárába, aki titokban iszik az órák előtt. Nagyot kellett csalódnia állítólagos legjobb barátnőjében az iskolai bálon. De semmi sem készíthette fel arra, ami egy októberi éjjel történik vele. Hogy egy véres kést szorongató, titokzatos alak elméjébe csúszik, aki Sophie véres teste fölött áll.
Vivi nagyon szeretné megosztani valakivel a titkát, de ki hinne neki? Olyan őrültségnek hangzik, hogy még legbizalmasabb barátjának, Rollinsnak sem meri elmondani, hát még a rendőrségnek. Még ha meg is bízhatna Rollinsban, a fiú az utóbbi időben távolságtartóan viselkedik vele, különösen, mióta Vivi több időt tölt egy másik fiúval, Zane-nel.
Vivi, aki titkok, hazugságok, veszélyes helyzetek szörnyű hálójába keveredik, nem fordulhat senkihez, egyedül kell lelepleznie a gyilkost, mielőtt újra lecsaphatna."
Én és a könyv: Molyon jelentkeztem egy kihívásra, amiben a főhősnek a neve egyeznie kellett a sajátoméval.
Véleményem:
Először szögezzük le, hogy eszméletlen menő olyan könyvet olvasni, amiben a főszereplőt ugyanúgy hívják, mint engem ^^ Még akkor is, ha tök mások vagyunk. XD A könyvbeli Sylvia és én nagyon nem hasonlítunk. XD Sőt volt, hogy nagyon idegesített. Bár nem ő volt az egyetlen. /Na erre majd kitérek/
Szóval: Tetszett! Igen tetszett, hibába csak három és fél csillagot adtam. Jó volt, mert egyedi volt és érdekes. Plusz nem volt 100%-ig kiszámítható. :D
De! Ott van az a de! A karakterek kiforratlanok voltak. Plusz az írónő mély érzelmeket akart belevinni a sztoriba, de számomra ez nem nagyon jött át. Sokszor ismételgetett részeket – persze nem ugyanazokkal a szavakkal, csavarta és alakította, de a lényeg ugyanaz volt.
Plusz bosszantott Rollins és Vivi szerencsétlenkedése, akik egyszerűen nem voltak képesek megnyílni a másik előtt és elmondani mit éreznek… Pedig legjobb barátok voltak.
Szóval: Tetszett! Igen tetszett, hibába csak három és fél csillagot adtam. Jó volt, mert egyedi volt és érdekes. Plusz nem volt 100%-ig kiszámítható. :D
De! Ott van az a de! A karakterek kiforratlanok voltak. Plusz az írónő mély érzelmeket akart belevinni a sztoriba, de számomra ez nem nagyon jött át. Sokszor ismételgetett részeket – persze nem ugyanazokkal a szavakkal, csavarta és alakította, de a lényeg ugyanaz volt.
Plusz bosszantott Rollins és Vivi szerencsétlenkedése, akik egyszerűen nem voltak képesek megnyílni a másik előtt és elmondani mit éreznek… Pedig legjobb barátok voltak.
Innentől Spoiler: Kb. a 60 oldalnál tartottam, amikor meggyanúsítottam a tanárt, Mr. Goldent. (asszem így hívták XD) Szinte biztos voltam benne, hogy ő nyírta ki a lányt, mert amikor Sylviával beszélt… olyanok voltak a reakciói.
Aztán hamar elvetettem az ötletet és kb. a 120 oldaltól kezdve eldöntöttem, hogy a gyilkos Zaen. Tökéletesen kitaláltam a részleteket. Megvolt az indíték és a bizonyítékok is :D Ám kiderült…hogy a gyilkos…. az anyja XD Na… Erre nem számítottam. Megleptek :D Örültem is neki. :)
Amikor volt az a kis rész, hogy akár Rollins is lehet a gyilkos… na azt hülyeségnek tartottam. Tudtam, hogy ő biztos nem lehet. :D
Aztán hamar elvetettem az ötletet és kb. a 120 oldaltól kezdve eldöntöttem, hogy a gyilkos Zaen. Tökéletesen kitaláltam a részleteket. Megvolt az indíték és a bizonyítékok is :D Ám kiderült…hogy a gyilkos…. az anyja XD Na… Erre nem számítottam. Megleptek :D Örültem is neki. :)
Amikor volt az a kis rész, hogy akár Rollins is lehet a gyilkos… na azt hülyeségnek tartottam. Tudtam, hogy ő biztos nem lehet. :D
Spoiler vége!
A legvége meg amolyan: Na, találd ki, hogy ezek után mi lett velük! Viszont még erre is azt mondom, hogy jó volt :D Nekem tetszett, hogy nem kaptunk egy teljesen happy endet.
Ami nagyon tetszett:
Egyedi
Ami nem tetszett:
A karakterek kissé kidolgozatlanok.
Idézet:
"Bizonyos dolgok túl kemények ahhoz, hogy elképzeljük őket, és ha én mondom, az már jelent valamit."
"Ebből látszik, hogy mennyire bízhatok az emberekben. Mikor a legnagyobb szükség lenne rájuk, eltűnnek."
"Féltem ettől a perctől. Tudtam, hogy el kell következnie, de reméltem, pár nappal elhalaszthatom. De végül is ez a nap ugyanolyan jó, mint bármelyik másik."
"– Nem színészkedtem, tényleg nem érzem jól magam – mondtam, és úgy tettem, mintha el akarnék ájulni. – Törékeny virágszál vagyok.
– Fenéket – mondja Rollins, és oldalba bök a könyökével. – Kábé annyira vagy törékeny, mint egy AK–47-es gépfegyver."
– Fenéket – mondja Rollins, és oldalba bök a könyökével. – Kábé annyira vagy törékeny, mint egy AK–47-es gépfegyver."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése